Dunatáj, 1982 (5. évfolyam, 1-4. szám)

1982 / 4. szám - Tüskés Tibor: "Én ott vagyok honn ..." - Illyés tolnai évei

radt kocsi almát fogyasztják. A család megtette a nagy lépést: sikerült földrajzilag kiszakadnia a pusztából. Valójában a korábbi életformánál is alacsonyabbra, zsellérsorba süllyedt.

Gyulát Simontornyán beíratják a katolikus elemi iskola ötödik osztályába. Jó tanuló, de nem érez különösebb tudásszomjat. Lovász akar lenni: lovat jártat, lovagol, a zsellérnegyedet, cecei nagyanyját lovon látogatja. Valóságos „olvasási dühbe” esik, a simontornyai várfalon Jókait falja. Sokat olvas, sőt verseket is firkál nagy titokban, „rossz klapanciákat”, a teleírt papír másik oldalára. Űj arcokat ismer meg, „derűs kedvű pintéreket, kádárokat, présfaragókat, sáshúzókat és szőlészethez kapcsolódó egyéb mesterembereket, akikből még nekem is futott két nagybácsi”; új élmények érik, amelyek majd öregkorában, a Beatrice apródfai írójának jutnak eszébe: „Mikor Simontornyán az utolsó percben kaptam el azt a lecsüngő fűzfagallyat, és noha sodort volna magával a Sió, végül fönntartottam magam a víz fölött.”

Amikor a tanév véget ér (bizonyítványában két kitűnőt, tíz jelest és egy jót talál), ismét tanácskozik a család. Az apa ékkor már Simontornyán kocsmát bérel, és fiait is kocsmárosna'k szánja. De megjelenik a cecei nagymama, és kezébe veszi Gyula unokája sorsának irányítását. Azt szeretné, ha pap lenne. Ajánlóleveleket szerez, egyiket a pécsi cisztercitákhoz, a másikat a pápai református kollégiumba. Hasztalan, mert egyik helyről sem érkezik kedvező válasz. Ekkor a család dönt: 1913 őszén a fiút beíratják a dombóvári gimnáziumba. Ott él a család legmagasabbra emelkedett sarja, az apa testvéröccse, Illés Gyula főjegyző.

Dombóvár a megye legpolgárosultabb kisvárosa, e tekintetben talán a vármegye székhelyét is megelőzi. Vasutasok, iparosok, kereskedők, jómódú parasztok lakják. Illyés itt lát először beszélő mozit. Királyi katolikus főgimnáziuma 1913 szeptemberében nyílik meg. Az iskolának ez az első tanéve, egyetlen első évfolyamon, két párhuzamos osztályban, kölcsönvett termőkben, a Fő utcai állami elemi iskola épületében folyik a tanítás. (Ma: Szabadság u., Zrínyi Miklós általános iskola.) Itt tanít a fiatal Pável Ágoston, a későbbi jeles fordító és néprajzkutató, ő mondja március 15-én az ünnepi beszédet, de Illyést nem tanítja. Gyula - több mint negyven társával együtt - az A osztályba jár. Tandíjmentes. Osztálytársainak szülei főként vasutasok (kalauz, mozdonyfűtő, fékező), iparosok (szabó, bádogos), kereskedők, parasztok, akad egy hercegi tiszttartó is. Apja neve után az iskolai anyakönyvbe ezt jegyezték: „vendéglős, Simontornya”. Azok a tanárai, akik több tantárgyat is tanítanak: Nessl Alajos igazgató, Szmodics Zoltán osztályfőnök és Schneider András. Év végi bizonyítványában három jeles (magyar nyelv, természetrajz és magaviselet), három jó és öt elégséges szerepel. Itt éri a fájdalmas kudarc, a nyilvános megszégyenülés: az egyik rajzológeometria órán tájszólása miatt („Egyenest húzok a bé és áff pontok között”) társai kigúnyolják, a fiatal tanár pedig végül is kiutasítja az osztályteremből.

Az idegen, kisvárosi környezetben hallgatag lesz. Csak néhány barátjához és ismerős családhoz - Rothermerékhez, Benczéékhez, Weiohetzékhez, Riesékhez - jár el játékra, „zsúrra”. A kisdiák a nagybácsi Erzsébet utcai 1. szám alatti házában él, „kosztra-kvártélyra” a főjegyzőek veszik magukhoz. Dombóvárról és a mezőváros nagytekintélyű családjáról a Puszták népé-ben idegenkedve és gyanakvással beszél, szégyenletes kudarcát hangsúlyozza, s nagybátyjában a vármegyei

19