Dunatáj, 1982 (5. évfolyam, 1-4. szám)

1982 / 3. szám - Kőhegyi Mihály: Fazekas Tiborc: Hertelendyfalva és Sándoregyháza keresztnevei (1899-1960) - Ordas Iván: Az Élet és Irodalom válogatott repertóriuma 1957-1965

Az Élet és Irodalom első száma 1957. március 15-én jól ént meg, nem szorul különösebb részletezésre, bogy politikailag mennyire labilis közhangulaté országban. Képletesen szólva, 1956 viharától még jócskán reszkettek a falombok, jónéhány falevél le is ‘hudiott. A köztudatban még a pályáját befejezett Irodalmi Újság emléke élt. Bölöni György, a felejthetetlen első főszerkesztő, irányítása alatt mást, sőt egyértelműt kellett adni. Az akkori események átfogó regisztrálása, kellő történelmi távlat és perdöntő eredmények birtokában, negyedszázaddal később történt meg. Egy hetilapnak azonban menet közben, folyamatosan, majdnem az eseményekkel egy időben kell azokról .számot adnia. Ezt a funkciót vállalni és betölteni cseppet sem volt könnyű, nem is történhetett egyenletes színvonalon, de végeredményiben oda vezetett, hogy az ÉS a magyar szellemi életnek integráns része lett, egy olyan fórum, amelynek megszólalóira odafigyelnék. Ezeket a megszólalásokat, az itt megjelent írásokait számba venni, rendszerezni, gigászi munka és egyúttal nagyon fontos feladat.

Az utókor irodalom- és sajtótörténésze, de szellemi életünk bármely más területének kutatója 'legnagyobb gondban mindig a rendszerezetlen adatok tömegével van. Nos, itt kísérlet történt arra, hogy az első kilenc esztendő termését rendszerbe foglalják. Az sajnos nem derül ki, hogy milyen szempontok szerint. Ugyanis a repertórium címében is jelzi, hogy a lapokon felsorakozó 11 ezer adat válogatás, tehát korántsem jelenti a teljességeit. Más meghatározás hiányában el kell fogadnunk a ,,Bevezetés” szerzőjétől, Gyuris Györgytől származót, mely szerint . fő válogatási szempontunk az volt, hogy a repertórium a magyar kultúrát lehető teljességgel tükrözze.” A „lehető teljesség” egy kissé túlságosan általánosító meghatározás, mindenki mást érthet alatta. Mindezzel azonban könnyen a kákán csomót keresés hibájába eshetünk, hiszen az, amit nem iis nagy pénzért (‘az 50 forintos árat még egy sokszorosítással készült könyvnél se lehet magasnak mondani) megvásárolja a repertóriumot, páratlanul érdekes adattömeghez jut. Az előbb említett hiányérzetet valószínűleg majd csak egy ezután induló, másik sajtóorgánum tudná megszüntetni, amennyiben bármelyik szerkeszt őség valaha iis eljuthat oda, hogy az első szám első oldalától kezdve tökéletes archiválási szisztémával rendelkezzen. A gyakorló újságíró erre még nem látott példát és nem is reméli, hogy ilyennel valaha találkozni fog.

A repertórium felépítése szakrendi, kezelhető és az átfedéseknek csak viszonylag csekély veszélyével fenyeget. Valószínűleg nem lesz szószaporítás a főbb fejezetcímeket felsorolni, egyetlen példával utalva a részletezés lehetőségeire is.

Szépirodalom, Publicisztika, Könyv, Sajtó, Művészet általában, Irodalom, Színházművészet, Filmművészet, Képzőművészet, Zene, Társadalom, Gazdaság, Történelem, Politika, Tudomány, Kritika, Életrajz. A „Kritika” fejezeten belül alcsoportként: könyvismertetések, színikriitika, rádiókritika, tévékritika, fotókiállítások, képzőművészeti kritika, zenekritika, táncművészet. A „képzőművészeti kritika” további bontása: egyéni kiállítások, kollektív kiállítások. Utóbbié: művészcsoportok tárlatai, tematikus kiállítások, grafikai és plakátkiállítások, iparművészeti kiállítások.

Ilyen részletezés mellett minden fontosabb témakör visszakereshető, ebből pedig akadt nem is egy. A publicisztika rovatban ott van például az ÉS azóta szép számúra szaporodott vitáinak legelső darabja, mely 1960/61-ben folyt a műveltség minőségéről. A társadalom rovatban pedig az 1965-ös „Vita a munkáról”, olyan hozzászólókkal, mint néhai Erdei Ferenc.

Külön tanulmányt lőhetne írni a 467-től 571-ig terjedő oldalakat elfoglaló „Mutató”ban található nevekről. Néhány név a legtöbb írással szereplők közül: Abody Béla, Artner Tivadar, Bor Ambrus, Csák Gyula, Cseres Tibor, Csoóri Sándor, Faragó Vilmos, E. Fehér Pál, Fodor József, Gyurkó László, Hegedűs Géza, Jóvá no vies Miklós, Kéry László, Mesterházi Lajos, Nemes György, Nyerges András, Rónay György, Simon István, Szabó György, Thurzó Gábor, Tímár György, Tóth Dezső, Ungvári Tamás, Veres Péter, Zsugán István.

77