Dunatáj, 1982 (5. évfolyam, 1-4. szám)

1982 / 3. szám - Kőhegyi Mihály: Fazekas Tiborc: Hertelendyfalva és Sándoregyháza keresztnevei (1899-1960) - Ordas Iván: Az Élet és Irodalom válogatott repertóriuma 1957-1965

Fazekas Tiborc: Hertelendyfalva és Sándoregyháza keresztnevei (1899—1960)

Az ELTE Magyar Nyelvészeti Tanszékcsoportján bőiül, néhány évvel ezelőtt, megalakult a Névkutató Munkaközösség, mely azóta dicséretes szorgalommal és nem remélt gyorsasággal adja ki a Magyar Szcmélynévi Adattárak vékonyabb-vastagabb füzeteit. Külön öröm számunkra, hogy eddig négy kötet foglalkozott a volt bukovinai települések: Istensegíts és Fogadjisten (3. szám), Hadikfalva (7. sz.), József falva (12. sz.) és Andrási alva (21. sz.) keresztnévanyagával. Ezzel a kutatást lezártnak is tekinthetnénk ha nem tudnánk, hogy az 1880-as évektől kezdve nagyarányú elvándorlás indult meg, majd 1883-ban áttelepítésre is sor került. Az áttelepül és a Bánát három községébe történt. Fazekas Tiborc úgy véli könyvének bevezetőjében, hogy Hertelendyfalva, Nagy-Györgyfafva és Rádayfalva az áttelepítés következtében vált lakott településsé. Ez azonban nem így van. Mert mindhárom falu már lakott volt, a „csángók” legfeljebb felduzzasztották a létszámukat. Jó tudnunk, hogy Hertelendyfalva ma Vojlovica néven szerepel, de Wojlowitz is volt időközben. Nagygyörgyfalva (eleinte kötőjellel írták) ma Ivanovo, de volt már Alexanderkirchen, Sándoregyháza és Iwanowo is. Rádayfalva neve ma Skorenovac, de írták Szkorenovecz, Gyurgyevo, Skorenowatz és Diurdjevo alakban is. A névváltozásokat nem a mindenáron való okoskodás miatt soroltuk fel, hanem a kutatás megkönnyítése céljából, mert tudjuk, hogy erről a kései áttelepítésről történeti irodalmunk alig szól, pedig feldolgozása kívánatos lenne.

A szerző Hertelendyfalva és Sándoregyháza születési anyakönyveit dolgozta fel, lényegében az eddigi keresztnévanyagot tartalmazó füzetekhez hasonló módszerrel. Érdemes lett volna Hertelendyfalva esetén a katolikus és református adatokat külön-külön feltüntetni, mert így és csak így tudjuk majd megfogni azokat a felületes szemlélődéssel is megfigyelhető különbségeket, amelyek a felekezeti hovatartozás következményei. A jelenleg munkában lévő érsekcsanádi keresztnevek esetében már ezt a bontást alkalmazzuk és a dunántúli Sárköz falvainak feldolgozását is hasonló módon kellene elvégezni.

Fazekas Tiborc összeállításával Dél-Bánát bukovinai eredetű lakosságának keresztnévanyaga - Szókelytkeve (kivételével - a további kutatás rendelkezésére’ áll. Mindent cl kell követnünk, hogy a gyűjtés teljessé váljék. Ennek ismeretében érdemes lenne Tolna megye székelylalkta falvaiban nyomon kísérni a jelenkori változásokat.

(Budapest, 1981.)

KŐHEGYI MIHÁLY

Az Élet és Irodalom válogatott repertóriuma 1957—1965

Az Élet és Irodaiam immár szerkesztői által is -használt közismert elnevezése — ÉS — állítólag egy nem túl sok jószánd-ékról tanúskodó vicc nyomán született. Miszerint nem lévén se „élet”, se „irodalom”, lényegét legjobban az ÉS kötőszó képes kifejezni. Természetesen tengernyi cáfolattal lehetne

szolgálni. A leghatásosabb azonban az az 576 oldalas, 198i-es dátummal 1982-ben megjelent kötet, mely az „irodalmi és politikai hetilap” (egyébként a tényeket pontosan fedő meghatározás) 1957. és 1965. közti kilenc esztendejének válogatott repertóriumát tartalmazza.

75