Dunatáj, 1982 (5. évfolyam, 1-4. szám)

1982 / 3. szám - Husz Mária: Pálinkás György: Rendezzünk suttogó partit

Pálinkás György: Rendezzünk sugdosó partit Nehéz szeretni Pálinkás György verseit. Nem kímélnek bennünket, nem adják köny­­nyen magukat. Ha azonban „benne vagyunk a buliban”, és a hagyományos költői szerep hiábavaló számonkérése helyett részt ve­szünk a fiktív sugdosó partin, magával ra­gad e poézis szókimondása, közérzetet di­agnosztizáló ereje. Pálinkás György a hetvenes években ki­alakult új költői magatartás és líratípus sa­játos képviselője. (Ennek egyik nagy vissz­hangot keltett, jellemző dokumentuma volt a Fél korsó hiány című antológia, amely­ben Pálinkás György olyan versekkel sze­repelt, mely dk mostani első önálló kötetében is olvashatók.) Jellemző erre a költőmodell­­re egyrészt a lírai én megszokott, lényeg­konstruáló váteszi szerepéről való lemondás, a költői szubjektum összetettebb, kritiku­sabb felfogása, amely a költészet megvál­tozott funkcióira reagálva a szemlélődést, az életérzést, a reflexiót emeli formává. Másrészt a költői nyelv kritikájával a kife­jezés lehetőségeit és korlátáit kutatja, egé­szen a jelentés és a kifejezésforma azono­sításáig jutva. Generációs vonatkozásoktól sem függet­len ez a modellváltás. A mai harmincéve­sek a konszolidáció, az alkalmazkodás lég­körébe nőttek bele. Az elődök által nehezen kiharcolt kompromisszumok azonban ritkán elégítik ki a mást-nem-tapasztaltak gondo­lati és érzelmi törekvéseit. Ezek a költők a mai élet szétesettségéről, érték-, eszme- és érzelemhiányos voltáról szóló panaszai­kat, ítéleteiket nem kinyilatkoztatják, nem is szembesítik a társadalmi gyakorlat kont­rolljával. Inkább belátttatják mindezt bi­zonytalan, lényeghiányos, önmagán túli je­lentéseket nélkülöző életérzésük lenyoma­taival. Pálinkás György verseit olvasva először az az érzésünk, hogy becsap bennünket. Pszeudo-verseket ír. A szemlélődésből ere­dő, heterogén elemekből szervezett versek látszólag a köznapi gondolkodás struktú­­ráladanságát követik. Csevegő, töredékes párbeszédeket folytat a költő, kificamítja a sorokat, megtépi a mondatokat, de ügyel arra, hogy mégis versként jelenjenek meg asszociációkeltő szintagmahalmazai. Oly szabadon és avatottan rendelkezik a nyelv lehetőségeivel, hogy a leosupaszítást, sőt az elhallgatást is formaalkotóvá, tartalom-köz­vetítővé emeli. Ám minduntalan átkötés, ritmus, rím, zene fanyar ízei zavarják meg az állítmányt, vagy felesleges tárgyat, hatá­rozót elhagyó mondatfoszlányokat. A lazán összefüggő epikus töredékek között aztán egy-egy kulcsszó, kulcsgondolat koppan, amely kiböki, vagy elmakogja a lényeget, hogy újra nekiiramodjék a csevegő vers­­beszéd egy távolabbi, vagy közelebbi kom­munikációs szinten. De ekkor már a szív­szorító, vagy visszahőköltető tartalomgondo­lat aurájában pörögnek tovább a lényeg­telenebb sorok. Az emelkedettebb stíl biztosítása, s egy­idejű kigúnyolása érdekében egy sajátos bel­ső emigráció Mikes Kelemenjeként időn­ként megszólítja fiktív beszélgetőpartnerét a távolságtartó „Asszonyom” titulussal. Tar­talmas emberi üzenetek helyett egy üres kli­sé működik csupán. A legbensőbb érzelmek önfelszámoló mechanizmusaikban, pararo­­mantika, paraérzések formájában jelennek meg. E fölényes gúny, a groteszk védekező reflexe leplezi az értékes, tartalmas kap csodátok utáni sajgó vágyat. Ilyenfajta ellentétek pólusai feszítik ezt a költészetet izgalmassá. Hol fásult, vagy fájdalmas fintorba, hol sztoikus, lakonikus spleenbe burkolózva szólnak a beletörődés elégiái. Mégis felérnek egy tiltakozással. A versszervező erővé emelt életérzést ne­héz analizálni. Egy tökéletesebb élet meg­határozatlan állításából, hiányérzetből, aka­dályoztatásból, és mindezek flegmatikus ta­gadásából áll. A költő és a világ közti vi­szony nem egyenrangú, a környezet meg­határozza a személyiség viselkedési lehető­ségeit, nem tesz lehetővé mást. Ennek be­látása okozza, hogy Pálinkás cinikusan ke­zeli a felmutatott valóságszegmenteket, vi­selkedési sztereotipiákat. S e fölényességet színlelő cinizmus következménye, hogy kör­nyezetének fecsegő-mellébeszélő stílusában ejt szót megrázó dolgokról is. Lemond az

Next

/
Thumbnails
Contents