Dunatáj, 1982 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1982 / 3. szám - Takács Lajos: Földrajzi nevek és a néprajzi kutatás
rém megyei Polányban pedig „bálványos kút”-tó\ tettek említést,30 ill. 1770-ben a Tolna megyei Szentandráson „három keresztes régi bálvány határfákról” történt említés. És hogy a fák bálvány elnevezése korántsem a fa fajtájára utal, az a következő megjegyzésből is kiderül: a fáknak „a ketteje bükk fa volt, az harmadik pedig hársfa”.31 Mindezek után joggal vetődhet fel a kérdés, hogy a gyűjteményünkben található bávány földrajzi név, amely Bogyiszlón (98/258, 259) közvetlenül a határ melletti terület jelölője, nem vonható-e a határjeleik fent említett csoportjába? S ha pillanatnyilag nem is igazolható e név kontinuus továbbélése, maga az egyezés és főleg a körülmények hasonlósága feljogosíthat arra, hogy e kérdést óképpen feltegyük és a bizonyító anyagot igyekezzünk összeállítani. Hozzá kell még fűznünk a fentiekhez azt is, hogy a régi hiedelmeknek minden részlete, bármennyire is volt a határ semleges és különleges hely, korántsem vészelte át a kereszténység diadalmas hódítását. A hagyományok másik, talán nagyobbik része, az új világnézet és hit szerint átalakult és beépült keresztény hagyományokba. Ilyen keresztényivé vált határjelölési szokás például az, hogy a határfákra keresztet vágtak, a határjáróknak a határdombon Jézus nevére kellett megesküdniük, és a határra - mintegy a bálvány helyett - korpusz, szentképek, szobróE7 sőt kápolnák is kerültek. Ezekre példát megyénkből is többször idézhetnénk. Végül is a földrajzi nevek, melyeknek megyénkben értékes gyűjteményét tarthatjuk kezünkben, a tudományos kutatásnak szinte végtelen lehetőségét rejtik magukban. Módot adnak a közelmúlt vagy a régmúlt jelentős eseményeinek vizsgálatára éppúgy, mint a hajdani táj, életmód, kultúra, hiedelem és szokás sok-sok részletének feltárására, bemutatására is. A nevek, amelyek ma, mint puszta adatok állnak előttünk kötetbe zsúfolva, hajdan az itt zajló élet következményeként, az itt élő emberek tevékenysége során alakultak ki és nyertek polgárjogot, és ma, amikor a hajdani életből csak néhány jel, köztük földrajzi név az, ami megmaradt, e nevek alapján, ezekből kiindulva kell megkísérelnünk a régi élet, a hajdani világ és szokásrend rekonstruálását. Persze, mindez nem megy egyik napról a másikra: hosszú, folyamatos kutatásokra van szükség, hogy érdemleges eredményt felmutassunk. Ezért is e kötetet úgy kell tekintenünk, mint a kutatások első lépcsőjét, melyet követ, mégpedig szoros folyamatként az aprólékos részletekbe menő kutatás és további feldolgozás. Ehhez kívánunk a résztvevőknek erőt és további sikeréket. JEGYZET 1. OL. Festotits-Gersei Pethő os. lt. 58. cs. 2. OL, Esterházy cs. hg. á. It. 559/92/XIV 3. OL, Zichy cs. lt. 50/55 et C 4. OL, Festetics cs. lt., 40. cs., Serin III/B/K 5. OL, Széchenyi cs. It. 224/IV/32/L 6. OL, Esterházy cs. hg. á. It. 560/92/XV 7. OL, Inquisitio Jur. T. R., 17/2359 8. OL. Inquisitio Jur. T. R„ 17/2841 9. OL. Széchenyi es. k. 244/IV/31/D 10. OL. Esterházy cs. hg. á. lt., 5 51/92/IV. 60
