Dunatáj, 1982 (5. évfolyam, 1-4. szám)

1982 / 3. szám - Bakonyi István: Pákolitz István lírája a 70-es években

lehet lemondani.” A Javításban pedig az életmű cselökvő folytatásáról beszél, a további tisztulási folyamatokat akarja látni előre. És végül felelősségre int, vagyis:

„Hivatásosak és önkéntesek egyaránt olyan felelősséggel strázs álfának

mintha máris lángokban állna a szomszéd hajléka"

(Készenlét)

Nem lehet véletlen, hogy egy kötet, mely a nyelvi ötletektől a súlyos üzeneteket megfogalmazó művekig nagy tartalmi gazdagságot tükröz, éppen ilyen morális feszültséget mutat a befejezésben.

*

Végezetül essék szó egy látszólagos kitérőről. Azért kitérő, mert a Kínálgató című könyv verseskötet, de gyerekeknek (igaz, a legszélesebb körű olvasó rétegnek, harmincezer példányban!), s azért csak látszólagos, mert Pákolitz István is beállt azon kiváló költőink sorába, akik számára a legifjabbak legalább olyan fontos befagodó réteget jelentenek, mint a felnőttek. S az eredmény: egy újabb színvonalas gyerekkötet.

Szerves folytatás is a Kínálgató. A hetvenes évekre kiküzdött Pákoiitz-hang (például a csúfondáros és groteszk elemek bősége) újra hallható. Élményvilága itt főleg a természethez kapcsolódik. A gyerekversek szokásos témáit dolgozza föl, de nem szabványmegoldásokkal. S bizony a műfajban ez az átlagosnál is nagyobb erény. Nyelve éppoly gazdag, mint más könyveiben. Kötetnyitó verse, a Dal rendkívül finom lírai rajz, ilyen sorokkal: „Hétszínű harmat-gyöngycseppben / mosdik a katicabogár; / hímporos szárnyát biccentve / libben a lenge pillepár.” Találkozunk a szinte csak rá jellemző és távolról is fölismerhető nyelvhasználattal. A Háztűznéző játékossága például elragadó. „Tolnában van Szakadát, / ott nevelték a Katát, / messze van bár Szakadát, / kommendálják a Katát.”

A versek kötött formájúnk kiválóan alkalmasak a verstani alapok megismertetésére. Ezért is bántó néhol egy-egy sikerületlenebb költői megoldás, színtelenebb sor. Egy ilyen versszak: „Nyakig-lába mit se ér, / azt hiszi, hogy odaér; / oda bizony, oda ám, / talán majd - sohanapján.”

Legemlékezetesebb, s a felnőtt olvasóknak is maradandó élményt nyújtó műve a Hópehely. A képgazdagság ugyanakkor nem lehet idegen a gyerekek számára sem. A hétköznapi világon itt lép túl ieginkább Pákolitz, s örvendetesen szaporítja az igazi irodalmi értékeket közvetítő gyerekkötetek számát.

„ ... talán csak visszaálmodom egy szervolt tündén korom: karácsonyváró csillagon reszkető szívem ringatom;...”

45