Dunatáj, 1982 (5. évfolyam, 1-4. szám)

1982 / 3. szám - Gunda Béla: A Puszták népe és a néprajz

21. Örsi ]., i. m. 356. 1.

22. J. Lőrinczi R., A magyar rokonsági elnevezések rendszerének változásai. Bukarest 1980. 197. 1. Lásd az ott idézett irodalmat is.

2). Bálint S., A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete, III. r. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1978/79. 2. sz. 13. 395-396. 1.

24. Gunda B., Organisation sociale des pasteurs dans le Grand Plaine Hongroise. Etimológia E-uropaea, II—III. k. (1968-1969) Arnhem 1970. 172. 1.

25. Papp ]., Pásztorok, pásztornemzetségek Tiszacsegén. Ethnographia LXXXII. Budapest, 1971. 201-209. !•

26. Gunda B., i. m. 26. 1.

27. Plicková E., Der Kopfturm. Ein Beitrag zum bergmännischen Arbeitsbrauchtum. Deutsches Jahrbuch für Volkskunde, V. Berlin 1959. 300 -306. 1.; Faller ]., Néhány szó a lármafáról. Bányászati és Kohászati Lapok, LXXVI. 2. sz. Budapest 1943. 34-36. 1.

28. Czuczor G.-Fogarasi /., A magyar nyelv szótára, V. k. Budapest 1970. 1010. 1. A szótár nem közli, hogy honnan vette az adatot. Valószínű a Székelyföldről.

29. Bátky Zs., A száldobhoz. Néprajzi Értesítő, II. 1901. 144-145. 1.; Györffy /., Teherhordás, közlekedés, jármű. Magyarság néprajza, II. k. 41, 206. I.; Vámszer G., Életforma és anyagi műveltség. Bukarest 1977. 73. 1. Az aranyosszéki Száldobos dűlőnévről Bátky Zs.-nak az a véleménye, hogy ott ilyen jeladó deszkákat állítottak fél.

30. Márton Gy.-Péntek ].-Vöő 1., A magyar nyelvjárások román kölcsönszavai. Bukarest 1977. 380. 1.

31. Paládi-Kovács A., Faharang. Magyar Néprajzi Lexikon, II. k. 15- 16. 1.; Szinnyei ]., i. m. II. k. 747. 1.

32. Bakos F., A magyar szókészlet román elemeinek története. Budapest 1982. 276. 1.

33. A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára, III. k. Budapest 1976. 659. 1.

34. Paládi-Kovács A., i. m. 15-16. 1.

35. Kassner C., Klapperbrett und anderes aus Bulgarien. Globus 82. k. Braunschweig 1902. 315. 1.

36. Schmidt L., Volksmusik Zeugnisse ländlichen Musizierens. Salzburg 1974. 7. 1. További tájékoztatás a száldobról: Männinen /., Kugelklapper und Hillebille. Wiener Zeitschrift für Volkskunde, XXXV. Wien 1930. 141-148. 1.; Perkmann H., Hillebille. Hoffmann-Krayer E.Bächtold-Stäubli H., Handwörterbuch des deutschen Aberglaubens. IV. k. Berlin-Leipzig 1931-1932. 2—3. 1. Ez utóbbi helyen azt olvassuk, hogy a száldobat (német Hillebüle) német földön valószínű szláv telepesek honosították meg. Ez nyilvánvaló tévedés. A felfogás ellenkezője is felbukkan az irodalomban, t. i., hogy Bulgáriában német bányászok terjesztették el (Kassner C., i. m. 3/j. I.). Nem fogadható el az a vélemény sem, hogy honfoglaló őseink hozták magukkal, s tőlünk terjedt el pl. a Harz hegységbe (Faller ]., i. m. 34-35. 1.). Bevilaqua—Borsody B.-nak Faller J. által idézett munkája csupán romantikus képzelgés.

37. Paládi-Kovács A., i. m. 16. 1.

38. A debreceni erdőkben dudaszóval hívták a távolban dolgozókat. Ecsedi /., A debreceni és a tisztántúli magyar ember táplálkozása. A debreceni Déri Múzeum Évkönyve, 1934. Debrecen 1935. 387. 1.

39. Szinnyei J. i. m. I. k. 1371. 1.