Dunatáj, 1982 (5. évfolyam, 1-4. szám)

1982 / 3. szám - Fodor András: Egy ismeretlen Illyés-válogatás

FODOR ANDRÁS:

Egy ismeretlen Illyés-válogatás

Csakugyan ismeretlen, mert mindössze egy példány van belőle, az én lakásomon. Illyés sohase látta. A 30x22 centis, kemény táblákba házilag kötött fólia nyolcvannyolc számozott, nagy oldalt tartalmaz; - rajta, gondosan rótt, olykor két oszlopba rendezett, üveghegyű töltőtollal teleírt kézírással, 102 verset. A dokumentum, ahogy ez ideig, maradhatna továbbra is az én magánügyem. Immár könnyű kitalálni: a válogatást én készítettem.

Ámde mikor? Harmincnyolc évvel ezelőtt, 1944 júliusában! Az első oldal bal felső sarkában, kék ceruzával oda van írva egy szám, mely szerint e „saját gyártmányú” kötet akkori könyvtáram huszonötödik darabja. Tehát: igazi kuriózum.

Mivel időben, térben eléggé messze kerültem tőle, kellő távlatból tudom nézni a tizenöt éves fiatalembert, aki a községházán végzett egész napos szorgalmi munkák, kényes lányügyekkel gubancolt esti ifjúsági összejövetelek mellett három hét alatt készült el ezzel az önként vállalt feladattal. Akár harmadik személyben is szólhatnék a rövidnadrágos gimnazistáról, aki (fénykép is van róla,) egy fonyódi kert dáliái közt állva, némi büszkeséggel, könyvet szorít jobb karja alatt. Pedig a könyv nem az övé. Gallé Cornelia patikusnőtől kapta kölcsön. Címe: Illyés Gyula összegyűjtött versei.

S innét ismét első személyben kell folytatnom. 1943 kora tavaszán, a kaposvári gimnázium tanári folyosóján kaptam tanácsot fiatal magyartanáromtól: ha jobb verseket akarok írni, olvassam József Attilát, tőle nagyon sokat lehet tanulni. Figyelmembe ajánlotta még Adyt, Erdélyi Józsefet is. A javaslatot híven követve, 1943 karácsonyától az ő köteteiket is állandóan olvastam, de hatásuk igazából nem fogott rajtam. József Attiláé igen. Olyannyira, hogy költészetének valóságos misszionárusává lettem. 1944 tavaszáig már több könyvet elolvastam róla, csaknem száz versét tudtam kívülről. A nővéreméknél nyaraló pesti kislány (akkor tizenhárom éves, jelenleg egyik kiadó vezető szerkesztője) június 23-án, miután végigolvastam neki József Attilát, így nyilatkozik: „Eggyel több azoknak a száma, akikkel megszerettetted ...”

Ugyanezen a napon (pontosan egy héttel a Kaimondy-novellában is leírt balatoni légicsata előtt), könyvéket cserélek az irodalombarát patikusnőnél. Ott ül nála, a színesüveges verandán, osztályfőnököm, Takáts Gyula. Ö ugyan az ideig csak földrajz- történelemfeleleteimet minősítette, de tanártársától nyilván infor5