Dunatáj, 1982 (5. évfolyam, 1-4. szám)

1982 / 2. szám - Kőhegyi Mihály: Tilkovszky Lóránt: Ungarn in die deutsche - "Volksgruppenpolitik" 1938-1945

tatására fordítja. Nyomon kíséri a magyar uralkodó osztály vezetőinek tehetetlenségét, taktikázását, hogy a mindjobban elhatalmasodó, az ország belső egységét veszélyeztető, sőt területi épségét és önállóságát megkérdőjelező Volksbund növekvő követeléseit ideig-óráig lefékezze, elodázza. Világosan érezhető, hogy az egymást váltó kormányok nem voltak képesek kivédeni az egyre fokozódó német nyomást, hisz területi követeléseik (Felvidék, Délvidék, Erdély) kielégítését csakis a hitleri politikától várhatták. Mindvégig ez határozza meg a Volksbundhoz való viszonyukat.

A legfelsőbb magyar vezetés, bár azt állította, hogy az egyes szerződések megkötésekor nem tért le a hagyományos nemzetiségpolitika alapjáról, nagyon is tudatában volt annak, hogy a szerződések aláírásával megkülönböztetett kiváltságokat biztosít a német kisebbségnek, és az addig belügyként kezelt kérdést lényegében a külpolitikai (területszerzési) megállapodásoknak rendelte alá. Ezzel egyúttal megengedte, hogy a magyarországi népcsoport bizonyos mértékig állam legyen az államban. A magyarországi németek létszáma 1,3 millió volt. Közülük 1942 őszén 300 000 a Volksbung-tag. Ez volt a tetőzés időszaka.

Tolna megye területe mindvégig fontos szerepet játszott a Volksbund tevékenységében. Ismeretes, hogy a Volksbund alapszabályainak jóváhagyása után Cikón alakult meg az első helyi csoport. Ezen a nagyszabású ünnepségen Tolna megye németlakta területeinek (Varsád, Kistormás, Nagymányok, Máza, Ka'kasd, Mórágv, Aparhant, Bátaapáti, Győré, Felsőnána) képviselői is jelen voltak.

Tolna megye abban a szerencsés helyzetben van, hogy az 1944-1945-ös eseményeket külön kötetben (Tanulmányok Tolna megye történetéből TV.) dolgozták fel. A közel too oldalas gyűjteményes kötetben elsősorban Puskás Attila tanulmánya érinti a közvetlenül megelőző idők (1943-1944) eseménytörténetét. Adatait azonban szinte kizárólag a Tolna megyei Levéltár - tagadhatatlanul gazdag - anyagából vette. Az országos eseményeket csak mások (Csizmadia Andor, Juhász Gyula, Karsai Elek, Nemes

Dezső, Pintér István, Ránki György, Somlyai Magda) feldolgozásából ismerte.

Tilkovszky Lóránt könyve a helyi eseményeknek ad országos távlatot. Segítségével kitapinthatok azok az irányvonalak, belső utasítások, szóbeli megegyezések, melyek azután a sváb lakosság tevékenységében mérhetők. A német haderő északi (Dánia, Norvégia) sikerei után éppen Tolna megye főispánja jelenti 1940 áprilisában, hogy - különösen a völgységi járás falvaiban — elterjedt a hír: „most pedig Magyarország megszállása következik”.

A Szovjetunió megtámadása után tömegével jelentkeztek az SS-be a sváb fiatalok. Hitler áttelepítési terveit meghallva, méginkább a Szovjetunió sorozatos győzelmeinek hatására azonban megtorpanás, majd kilépés tapasztalható a Volksbund soraiból. 1942 legvégén Bonyhádon megalakult a Hűségmozgalom. Hármas jelszavuk („Hűség Istenhez, hűség a magyar hazához, hűség a népiséghez”) híven tükrözi elképzeléseiket. A mozgalom „himnusza” - Bauer bonyhádi plébános Emerle Károly által megzenésített német verse - arról tesz vallomást, hogy németajkúak ugyan, de magyar érzelműek és a magyarsággal kéz a kézben haladnak együtt, ragaszkodnak keresztény hitükhöz, vezérüknek Horthy Miklóst tekintik. Fehér István tanulmánya (Tanulmányok Tolna megye történetéből I.) a tagok számát és a mozgalom jelentőségét eltúlozza ugyan, hiszen az sokkal gyengébb és erőtlenebb volt, tagjai mindössze 2 százalékát tették ki a hazai németségnek, de maga a Hűségmozgalom a bomlás biztos jeleként fogható fel és egyértelműen tükrözi, hogy nem minden német szegődött a fasizmus szolgálatába. A valóságban legalább egyharmada távol tartotta magát mindkét szervezettől s ezeket bízvást a csendes ellenállók közé sorolhatjuk.

Mindez azért érdekli Tolna megye legújabb kori történetét közelről, mert egyes események ide kötődnek. Az 1944 októberében elmenekült, majd a kitelepített németek helyére érkező új lakosság mindmáig meghatározóia számos község arculatának. Néhány kísérlet történt ugyan már annak megírására, hogy az egyes falvak esetlege-73