Dunatáj, 1982 (5. évfolyam, 1-4. szám)

1982 / 2. szám - Mollay Károly: Tolna megye földrajzi nevei

MOLLAY KÁROLY: Tolna megye földrajzi nevei „Mivel arra számítunk, hogy Zala megye példáját más megyék is követik . .- írta 1964-ben a zalai kötet bevezetésében Ördög Ferenc és Végh József: jól szá­mítottak, hiszen a húsz év előtti, 1962 májusvégi zalaegerszegi értekezlet óta or­szágos mozgalommá nőtt népi (szóbeli) és hivatalos (írásbeli) földrajzi neveink összegyűjtése. Azóta nemcsak Somogy és most Tolna megyék teljes anyaga, hanem részben Szabolcs-Szatmár, Heves megyéké, Makó és Szeged környékének földrajzi nevei jelentek meg, előkészületben van Vas és Győr-Sopron megyék anyagának ki­adása is. A zalai kötet előszavában joggal írta a megyei tanács végrehajtó bizott­ságának elnökhelyettese: »E nevek viszont a magyar település-, gazdaság- és mű­velődéstörténet, a nyelvtudomány, a néprajz és több más tudományág számára mentik meg és teszik felhasználhatóvá az elmúlt évszázadok sok-sok emlékét. Múl­tunknak olyan beszédes emlékei ezek, mint az írott források vagy a tárgyi emlé­kek, csak megfelelő szakértelemmel kell őket vallatóra fognunk.« Amit 1962-ben Zalában 210 munkatárs 1157 adatközlővel elkezdett, azt 1972 óta Tolnában 112 gyűjtő 786 adatközlővel folytatta. Az eredmény nemcsak ez a 841 lapnyi kötet, amely Tolna megye Tanácsának áldozatkészségét és művelődéspolitikai nyitottsá­gát dicséri, hanem az a visszhang, amelyet ez az egész mozgalom a megye öt já­rásának 108 településében keltett. Ördög Ferenc és Végh József, akik a tolnai kötet bevezetését is megírták, a megyei tanácson, a gyűjtőkön és az adatközlőkön kívül köszönetét mondanak a szakfelügyelőknek, a művelődési házak igazgatói­nak, az erdőgazdaságok vezetőinek, a megyei művelődési központnak, a megyei levéltárnak, földhivatalnak stb., ami egymagában is érzékeltetheti, hány, a nyelv­­tudománnyal szakszerűen nem foglalkozó emberben ötlött fel bizonyára kérdés: mire jó ez? Nyelvjáráskutatók a múlt örökségeképpen találkoztak azzal a jelen­séggel, hogy egyesek, falusiak is, a népi műveltséget lebecsülték a városi, ún. „úri” műveltséggel szemben. A néprajzi, népzenei és nem utolsó sorban a népnyelvi kutatások, persze a különböző vetélkedők révén is ez a szemlélet változóban van. Erősen változóban van azonban világunk is. Ezért lényeges, hogy ami csak szó­beli hagyományozásban él ebből a népi műveltségből, minél előbb feljegyzésre ke­rüljön. Ez a feljegyzett szóbeli anyag a régebben feljegyzett, főleg pedig a történeti anyaggal együtt képezi majd az alapját népi műveltségünk még megírandó törté­netének.

Next

/
Thumbnails
Contents