Dunatáj, 1982 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1982 / 2. szám - Rónai Béla: A népetimológia földrajzi neveinkben
összetételének, vagy a tanár többes számú alakjának fogja fel, s így értelmesíti. A Baranya megyei Szentlászlón följegyzett Bötlehem bizonyíthatóan a német Bettelheimből alakult. Először azok közül válogatok, amelyeknek az írott nyelvi, jobbára történeti előzményei ismertek, azaz viszonyíthatok egy korábbi, a népetimológia által még nem érintett és befolyásolt alakhoz. Ilyen a Magyar-halom (30/241), melynek C.*beli előzménye: Madar halom. A Salamon-rét (31/87). K.-ban található neve: Saramó rét. A Csörge-tó (99/424) történeti előzményei: Csörgeték, Csörgeteg. Pestynél is: Csörgető. Fisztó (37/382) Pestynél még Fiszta alakban élt. Baszitó (37/352) a Baszota és a Bászitó írásbeli nevek ma használatos változata. A Mocfa csárda (99/324) neve a Mocva változatból alakult. A Kürtös-hegy (103/78) és a C.-beli Kortasberg; a Réz-hegy (103/61) és az ugyancsak C.-beli Reissberg közötti kapcsolatot a történeti források igazolják. A felsoroltak csak egy töredékét jelentik az ide tartozó Tolna megyei népetimológiás földrajzi neveknek. E típus változataként fogtam fel azokat a neveket, amelyek mellett nem áll sem szóbeli, sem írásbeli variáns a mai alak kiindulópontjaként vagy a népetimológiás folyamat egy átmeneti állomásaként, de az analógiák és az e jelenségről szóló tanulmányok példái alapján alapos okkal a népetimológia eredményének foghatók fel. Ilyen a Bérmény (38/308), a Babaszó (4/221), a Rozsomány (75/54), a Dütmajor vagy Dütmajor (95/56), az lmsós (37/256), a Ruzsamáj (99/331), valamint a Dokomlás (94/296) és a Doromlás (98/147). A szófejtés szakembereinek a feladata a felsorolt alakulatok előzményeinek földerítése. A következő altípust félben maradt vagy megtorpant népetimológiának nevezném. Morfológiai jellemzőjük, hogy -ta, illetőleg -na szótagra végződnek, a szóalak eleje viszont önálló szóként is értelmezhető. Ilyen a Malomta (99/323), Lóféta (98/200), Papta (98/247), Orbószta (100/174), Kántorna (98/156). V. A következő példákkal a negatív népetimológia jelenségét szemléltetem. Ha ugyanis a szóalak értelmesítése a pozitív népetimológia, a szóalak értelmetlenítése negatív változatnak tekinthető. A név felkínálta vagy a tudákos szófejtők által sugallt lehetőségről a nép nem vesz tudomást, ragaszkodik a régebbi alakhoz. Ilyen az Ortonya (106/104), amelynek írásbeli változatai: Ortanya, Órtanya. Sőt Pesty még kommentálja is: „Ezen az orron halásztanya volt.” A Szódal (107/293) mellett ott áll a C. Suthal, a P. Szuthal - nyilván német egyenértékesei -, s a K. az előbbiek magyar fordításaként déli völgy alakváltozattal zárja a sort. A Kamoráti-híd (43/50) mellett a C. és P.-beli Kamara hát kínálja magát kifogástalan megoldásként. A Szomfova (102/86) névhez Pesty hozzáfűzi, hogy „itt volt az Asszonyfalva nevű település.” Döbrököz neve - amely legalább kikövetkeztethető utótagjában értelmes -, idősebb lakóinak ajkán Döbrögec. A sort a Baranya megyei Szentlászlón följegyzett adattal zárom. Ez a Kefeite, amelynek a bizonyítható előzménye a magyar Kőfejtő. A német kiejtésben eltorzult, rontott alakká vált. Ma a magyarok és így mondják. VI. A népetimológiás alakulatok közé sorolom, de külön típusba tartozónak vélem az ún. beszélő neveket: Aligvári, Bánom, Betekincs, Havóna. — Magyarázatul az egykori lakók, tulajdonosok nyomorúságos életkörülményeit emlegeti a nép. 34 * C = Croquis, vagyis az i8;o-es évek végén készült térkép. Ez volt az alapja a néhány évvel későbbi K.-nak, azaz Kataszteri térképnek.
