Dunatáj, 1981 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1981 / 1. szám - Szilágyi Miklós: Jegyzetek a múzeumi közművelődésről
A szocialista társadalomban nemcsak megmarad, de kiteljesedik, határozott tartalmat kap a múzeumok „kettős kötődése”: beletagolódnak mind a tudományos, mind a közművelődési intézményrendszerbe. Sajátos jellegüket éppen ez a kettős kötődés: a tudományos és közművelődési funkció egymást feltételező egysége biztosítja. A tudományos kutatás intézmény-rendszerének azért váltak a múzeumok részévé, mert miközben tárgyakat és dokumentumokat gyűjtöttek, gyűjtenek és őriznek, nemcsak „látványosságot” nyújtanak a közönségnek, hanem tudományos értékű forrásbázist is létre hoznak. A múzeum — mint forrásgyűjtemény — olyan jellegű és jelentőségű anyagokat halmoz fel, melyek nélkül az emberiség gazdasági és kulturális fejlődésének igen fontos fejezeteit (a régészeti korok egész történetét, a hagyományos közösségek tárgyakban testet öltött kulturális teljesítményeit, az ábrázoló művészetek történetét, stb.) nem ismerhetnénk. A forrásgyűjtemény létrehozása, folyamatos fejlesztése és az értelmezés lehetőségeinek biztosítása (vagyis a tárgyak hordozta információk feltárása) tehát egyértelműen tudományos intézményekké teszi a múzeumokat. A közművelődési intézményrendszernek a közönséggel való állandó és intenzív kapcsolat eredményeként — azaz a társadalom „kihívásainak” elfogadása révén — válnak fontos tagjaivá a múzeumok. A múzeum és a közönség kapcsolatának tartalmi lényege és stratégiai szándéka végső soron azonos minden más közművelődési intézményével: a korszerű tudományos ismeretek terjesztése és a műveltségeszmény állandó fejlesztése feltételenül közös vonás. A múzeumok viszont a közös tartalmat és közös célt speciális eszközökkel törekszenek szolgálni. Olyan eszközökkel, melyek logikailag a múzeumi tudományos funkcióból vezethetők le. Egyszerűbben megfogalmazva: olyan tartalmú, és színvonalú minden múzeum (és általában a múzeumok) közművelődési tevékenysége, amilyet a „forrásgyűjtemény” folyamatos fejlesztése, értelmezése — tehát az intenzív tudományos kutató munka — lehetővé tesz. * Amit a múzeumok közművelődési funkciójának a szocializmusra jellemző társadalmi-gazdasági meghatározottságáról elméleti érvénnyel megfogalmaztunk, természetesen csak főbb tendenciáiban jellemzi a mai magyar múzeológiát. Mégis, amikor (közművelődési intézmény-rendszerünk egységét fenntartás nélkül elfogadván) a múzeumok speciális lehetőségeit és feladatait hangsúlyozzuk, célszerű mondandónkat ezekhez az elméleti következtetésekhez kapcsolni. A mai valóság és a fejlesztést-fejlődést meghatározó főbb tendenciák korrelációjában vizsgálódva egyértelműbben rá tudunk mutatni eredményeinkre is, napi aktualitású feladatainkra is. ad i. A múzeumi megőrzésre, kiállításra érdemes tárgyak értékének meghatározásában egymással ellentétes és összeegyeztethetetlen értékrendek érvényesülnek a mai magyar társadalomban (s ennek visszatükröződéseként részben a múzeológiában is). Mind számottevőbb a tárgyak, dokumentumok információs értéke iránti igény, amit a múzeológiai gyakorlat következetesen erősíteni igyekszik. A mú66
