Dunatáj, 1981 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1981 / 1. szám - Fodor András: A monumentalitás József Attila képeiben
s ha megrándul még bőröm, az egek, hátamról minden hasamra pereg; hemzsegnek majd az apró zsírosok, a csillagok, kis fehér kukacok-----vagy: a háborúkkal hívott hajnalok, ugró napok és rezgő csillagok körülkóvályogják nyugodt fejem — világizzása hőmérsékletem — A legfantasztikusabb mégis — mert a hangzással érzékelés brutálissá fokozásához a hihetetlen gyengédség kontrasztját társítja ellenpólusként — a következő kép: Szakállam sercenj, reccsenj, kunkorodj, boronaként a vetésen vonódj — az ég fölött, mint lent a fellegek, egy cirógatás gazdátlan lebeg... A kifejezésnek ez a föl-fölizzó, céltudatos dinamikája minősíti a harmincas évek elején írt mozgósító, lázító verseket. A Tömeg, az Öt szegény szól, a Munkások, az Eső, a Külvárosi éj képei rendkívül intenzívek, hatalmas ívbe fogják a teret, időt, elvont fogalmakat és a köznapi való részleteit. Gondoljunk csak a Munkások című vers intonációjára, ahol kilenc vonatkozó sorban tizenkilenc „á” magánhangzós szótag kelti föl a csattogva tátott száj, a ragadozó társadalmi végzet iszonyát. Továbbá a második szakaszban a működő üzemek, hangosfilmnél elevenebb, „nagytotálba” emelt mozgáskomplexumára. Hasonlót a kor egyetlen költője, vagy képzőművésze, még Fernand Léger mágikus realizmusa sem produkált. A felidéző képesség külön varázslata, hogy egy kiragadott tárgyi momentum, mely imént még a lét külső törvényét jelképezte, dimenzióváltással a belső bizonytalanságnak is dermesztő allegóriájává lehet: Vas-színű égboltban forog a lakkos, hűvös dinamó. Öh, zajtalan csillagzatok! Szikrát vet fogam közt a szó------1933-ban jelent meg ez a költemény. Ettől kezdve, a fokozódó elárvulás érzéseivel egyidejűleg észrevehető, hogy a jellegzetes monumentális képszerkezetek mindinkább kivetítődnek az űrbe. Ám bármilyen fagyos, félelmetesen másvilági a kitágult környezet, maga a vízió, rideg hatalmasságában is attól magasztalódik széppé és igazzá, hogy mindig marad benne egy közvetlen emberi mozdulat, szólítás, felkiáltás, mely a makro- és mikrovilágot összeköti: 47
