Dunatáj, 1981 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1981 / 4. szám - Galéria vidéken. Modern Magyar Képtár Pécs (Salamon Nándor)
Erényei dacára is hiányt támaszt az olvasóban gondosan munkált költeménye. Űjraolvasásra késztet, s a számosabb olvasat érezteti velünk; a szavak mélyén kevés a gondolati töltés, ez teszi hamar foszlóvá verseit. Egyfajta filozófikusság, aforisztikusság hiátusát sejtjük. Goethe szavaival, „Nach seinem Sinn leben, ist gemein; der Edle strebt nach Ordnung und Gesetz.” Ezt a nemes törekvést ott látjuk Baka István művein, mégis úgy tűnik korunk alapkérdéseinek kimondásához nem áll elegendő erő rendelkezésre, a kép így válik öncéllá, a szép szó beltenyészetté. S talán ezért van, hogy a versbéli zenétől hitelét veszti a szenvedés, fülünk közönyössé válik e nagyszerű muzsikára. Baka István bebizonyította, hogy nem akar és nem is tud „ad normala conventionis” írni, a távolabbra jutáshoz elengedhetetlen volna az elmélyültebb, többrétegűbb mondanivaló, a képek olykor burjánzó tömegének megfegyelmezése, öncélból eszközzé degradálása. Felesleges volna múlt korok költőit idézni, bizonyságképp arra, hogy a puszta kép milyen mélyértclmű mondanivalót hordozhat. A Háborús téli éjszaka Vadászat című szakasza mutatja meg mi lehetne a vers, amely költőnktől született; ez a kozmikus vízió a költészet szebb lapjait idézi elénk. A tévedés elkerülése miatt; nem várunk mást tőle, mint amire képessége, hajlama indíttatja, csupán azt, hogy teljes valójában nyilatkozzék meg kétségtelenül meglévő tehetsége. Néhány szókapcsolata mesterien pontos és végtelenül eredeti: „sikoly a testem”, „felhők bamba nyája”. A háború iszonytató valóságát apró képekből rakosgatja össze, tárgyilagos míg csak az irracionalitás csúcsát, a végképp felfoghatatlant nem idézi: „és várták már Betlehem jámbor barmait a vágóhidak.” Különös érzékkel tapintja ki, hói kell az értelemnek megálljt parancsolni, s a tiszta intuícióra hagyatkozni. Néhány szóval végtelenül sokat tud elmondani békéről, háborúról, halálról. Finom érzékenységgel ismeri fel a természet csodavilágának minden apró rezdülését. A természetben is, mint mindenütt, az emberit, az emberért valót keresi és leli meg. Az emberért vitázik háborúval, hazával, istennel. Laudanta est tarnen voluntas! (Szépirodalmi, 1981.) BAY ENDRE Meglepetést, szakmai élénkséget ébresztő kiállítás volt látható ez év tavaszán a Budavári Palotában, Külföldi vendégszereplések után itthon is közönség elé került soha nem volt teljességben a „Nyolcak” és az „Aktivisták” alapvető jelentőségű törekvéseit valóban reprezentáló monstre-kiállítás. A múzeumok és magánosok példás összefogása nyomán számos felfedezésre nyílott lehetőség. A legérzékenyebb tanulsággal mégis az szolgált, hogy az átfogó képet nyújtó anyag jelentős, ha nem jelentősebb része a pécsi Modern Magyar Képtár gyűjteményéből került bemutatásra. Ha még voltak kétségek a mecsekalji város múzeumalapító, fejlesztő törekvéseit illetően, azok a csillogó termek fényében, a képeket vizsgáló, katalógusadatokat böngésző elme számára szertefoszlottak. Évtizedek következetes, a lehetőségekkel okosan gazdálkodó, ügyességet sem kizáró munkája egyedülálló képzőművészeti gyűjteményegyüttest szorgoskodott össze. Ennek elismerését jelenti a Corvina Kiadó gondozásában megjelent, 252 műtárgyat képben és szöveggel tárgyaló vaskos múzeumismertető. A vidéki képzőművészeti gyűjtemények a gyökeres fordulat éveit tudhatják maguk mögött. Amíg a sokat vajúdó Nemzeti Galéria az óriássá növekedés, a költözködés gyötrelmein igyekezett úrrá lenni, addig a megfelelő szellemi és anyagi potenciállal gazdálkodó „ellensúly-városok” határozott lépéseket tettek a XX. századi magyar festészet, szobrászat és grafika teljes vagy részleges, irányzatokat, vagy egyes kiemelkedőnek ítélt életműveket felölelő gyűjtemények megszerzésére. Kezdetben óvatosabban, 72 Galéria — vidéken Modern Magyar Képtár Pécs
