Dunatáj, 1981 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1981 / 4. szám - Elöljáró beszéd Beck Ö. Fülöp Iparművészeti tanulmányaim és tevékenységem című önéletrajzi írásához - Közli: Heitler László
kenykedésre többé nem kerül sor. Ám a sors másképpen határozott, még néhány évre terjedő fejezete jutott ennek is. Mikor 1 évi párizsi tartózkodás után hazaszállítottam az érmek verőstanczáit, még nem kívántam megtelepedni otthon. Németországba mentem, előbb Münchenbe, ahol érdekes megújuló mozgalomnak lettem tanúja. Ez a müncheni „Jugend” alapításának éve volt (1896 őszében) .A fiatal művészek és írók között (kik közé egy osztrák író barátom vitt el) nagy forrongást idéztek elő a folyóirat első számai. Anglia felől egy erősen dekoratív jellegű, új stílustörekvés szele érkezett. Angol könyv, angol grafika és az egész angol iparművészet a „Stúdió”-n keresztül megmozgatta a német lelkeket. Az az évek óta egész Európában sokat firtatott és majdnem közóhajjá erősödött kívánkozás új és korszerű művészeti és iparművészeti nyelvezet, „új stílus” után, viharosan kezdett utat törni magának Németországba. Éspedig éppen az iparművészet területén keresztül. Egy-egy színes címlap, vagy ornamentális fejléc a Jugendban, erős visszhangot vert fel a fiatalok táborában. A feszültség és a lelkesedés óriási volt. Engem is elkapott. Elővettem utolsó iskolai éveimben kedvenc gondolatomat, az élő növények megfigyeléséből levezetendő új ornamentum tervét. Ez Münchenben 1896 őszén erősen időszerű lett. Én évekkel előbb, úgy bukkantam rá botanizálás közben, mikor is különösen egy növénynek - a gyermekláncvirágnak - tavaszi és őszi sokféle formáiban, bimbóiban, virágaiban és leveleiben alkalmas anyagot találtam a stilizálásra. (1) Az első ötlet úgy született meg, hogy az iskolában terhemre volt a röneszansz régi formáknak örökös variálása. Ha új tárgyat terveztünk, mindenféle régi mintát kellett magunk elé tenni és azokból újat kombinálni. Akkor történt, hogy nagyon szíven talált egy folyóiratban olvasott hír. Egy párizsi ötvös, alighanem Lucien Falize nevű, indítványt terjesztett elő valamelyik társulatban, hogy az Ecole de l’art decoratív szűnjön meg a régi stílusokat folytonosan ismételni. A tanulókat fogják rá természettanulmányokra, növények és állatok rajzolására, és tervezéseknél ezeket az életből ellesett formákat használják fel és alakítsák át. Mai ember el se tudja képzelni, hogy ez a mostanában már olyan megszokott és magától érthető gondolat akkor milyen égi megnyilatkozás volt számomra. Hatása alatt terveket kezdtem szövögetni. De sorsom úgy alakult, hogy csak néhány évvel későbben, Münchenben kezdhettem hozzá ezeknek megvalósításához. És akkor is hamar megakadtam. Mégis abban a lázas hangulatban keletkeztek első kísérleteim a gyermekláncvirág díszítő felhasználására. Azért hagytam abba, mert egy ezüstárugyáros elvitt magával Hanauba, ahol hónapokig szelencéket, dobozokon, tálcákon felhasználható plakettmintákat készítettem. Csak 1897 tavaszán tértem vissza Münchenbe. Addigra hatalmasan megnőtt és kiszélesedett az új mozgalom. A Jugendnek már vetélytársa támadt a Simplicissimusban, mindkettőre felfigyelt egész Németország. A kedélyeket a kezdések mámora szállta meg. Mi ketten, a fentemlített osztrák íróbarátommal elhatároztuk, mivel rajzaimat és főképp a gyermekláncvirággal kapcsolatos terveimet igen érdekeseknek találta, hogy egész művet fogunk ebből együtt kiadni, ö vállalta a szöveg megírását, én rajzoltam volna egy egész sorozat táblát, melyeknek első fele természet utáni felvételeken a növény változatos formáit kellett bemutatnia az életben. Az ábrák másik fele pedig példát akart adni arról, miképpen alakíthatók a megfigyelt, az életből ellesett vonalakból edények, ékszerek vagy más tárgyak 47
