Dunatáj, 1981 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1981 / 4. szám - Drescher J. Attila: A Faust-figura metamorfózisai
című bolondtörténet (1572); vagy éppen a „zrandenburgi Eulenspiegel”, a Hans Clawert-történet (1589). A legkiválóbbakat éppen a feldolgozások száma igazolja. A három szerkezeti részből álló Faust-népkönyv első részéről Goethe is sokat merített, a figura alapvetését, mozgató rugóit. S jóllehet az összmunka maga némileg még ügyetlen, a jellem felülmúlja a szándékot: a kutató és bíráló szellem élesedését, korai meglétét jelzi. Hősének vétke egyértelmű: túllép határain, humanista módon kételkedik és mer, s a reformáció másik, nem annyira hívő, mint inkább vakmerő arculatát mutatja. Faustja egyedül szellemének erejében bízhat, más tekintélyt nem ismer, s kora elvei szerint elkárhozik. Babonás hitek és nagy megsejtések között. Johann Spiess, az ügyes frankfurti könyvkereskedő, a népkönyv első kiadója hamar ráérez a ritka alkalomra; valószínűleg az Andreas Frey magiszter által összeszedett anyagot nyomtatja ki. A fenyegető kicsengés ellenére rákap a tömeg, számos újabb kiadása lesz, s bővül is. S most már önálló alkotókat is megihlet. A első feldolgozók Az igénytelenebb, de „testközeli” munkák közül érdekes G. R. Widtnan háromkötetes feldolgozása, nyilvánvaló irányzatossággal (Hamburg, 1595 vagy 1599). Lutheránus szellemben a régi egyház és helytartója ellen történik Faust ‘kijátszása” Luther ellenében, persze Luther javára. Ilyen kísérletre akadt már példa korábban is. Widman „műve” fő forrás marad majd két emberöltőn át. 1674-ben javított és bővített kiadás jelenik meg, szerzője /. N. Pfitzer, nürnbergi medikus (Nürnberg a minták egyik hírhedt munkaterülete!). Az írás tele van valláserkölcsi fejtegetésekkel, hovatovább a Faust-téma már csak ürügy. 1725-ben a Christlich Meynenden (Keresztényül vélekedők) társasága ad ki egy változatot (valószínűleg Goethét is inspirálja az Urfaust-ra). Céljuk világosan keresztény nézőpontú intés a nagyravágyó és önálló útra merészkedő szellemek számára. Az első igazán önálló és igényes - külföldi - feldolgozás az angol Christopher Marlowe érdeme. (Tragical History of Doctor Faustus, 1587 vagy 1588). Megkezdődik a Faust-figura feltöltődése a szerzők egyéniségével (Goethénél ez el sem képzelhető másként), persze viszonylag kezdetleges még így is - mai szemmel - mindenfajta korai feldolgozás. Az angol is jobbára a népkönyv kalandsorát teszi át színpadra, dialogizálva és daramaturgiai szempontokat érvényesítve, hisz a Faust most műfajt vált: dráma lesz belőle. Főként tudásvágya, eget ostromló szelleme és hatalmas bukása ragadja meg alkotóját és nézőközönségét. Marlowe elévülhetetlen érdeme, hogy a Faust az ő színpadának közvetítésével kerül először a „magasabb” német irodalmi köztudatba. Marlowe némiképp humanizálja hősét: a lázadó titánt mutatja meg, aki még szimpatikus is, de fordított utat jár be, mint az előzmény: a tudománytól a mágia felé; elődei fejlődtek is. E drámából lesz majd a Faust német népszínművé, s a XVII. században bábjátékká. A német népdrámát eszerint tehát egy népköltési és egy drámaírói alkotás találkozása szüli: az eredeti német tárgyat az angol tragédiával ötvözi, így eredeti 25
