Dunatáj, 1981 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1981 / 3. szám - Fried István: A literátor (Babits Mihály és Kazinczy Ferenc)

FRIED ISTVÁN:

A literátor

(Babits Mihály és Kazinczy Ferenc)

A Nyugat olvasói hozzászokhattak az irodalmi meglepetésekhez. Ady, Babits, Móricz Zsigmond és a többiek gondoskodtak a szellemi izgalmaikról. Így tehát nemigen kelthetett különösebb feltűnést az 1916. évi december 16-i szám, amely Babits Mihály: A literátor című színművét közölte. Évforduló ugyan nem indokolta a Kazinczyról szóló méltó megemlékezést; és Babits Mihályt sem elsősorban színműíróként ismerhette az olvasóközönség, bár az értők szűk tábora az Ínyenceknek való élvezettel olvashatta a Laodameiá-1, s forgathatta A második ének megjelent részletét. Ezúttal azonban másról volt szó. Nem formai kísérletről, nem egy antik téma és forma modern újjáélesztési kísérletéről, nem leplezetlen önvallomásról. Többről is, kevesebbről is. Aligha tévednek azok, akik A literátorban is a par excellence lírai költő gesztusát vélik fölfedezni, jóllehet az önéletrajzi, a „vallomásos” vonatkozások itt sokkal áttételesebbek, mint másutt. S azok sem tévednek, akik a formaművész Babits Mihály újabb bravúrját méltatták, mint pl. Színi Gyula, ő ugyanis a Karácsonyi madonna (Bp., 1920) című kötetet ismertetve, kiemelte, hogy a novellák után szerénykedő színmű érdemeit a következőkben látja: Kazinczy korának levegőjét, nyelvét, szavajárást oly alaposan, részletekig menő szaktudással uralja”. (Nyugat, 1920. 322—323.) S ha a kortárs egy elmúlt kor rekonstrukciójára lesz figyelmes, az irodalomtörténész már az életmű egészéből visszatekintve elmélkedik. Kardos Pál Babits-könyve is hangsúlyozza, mennyire sikerültén adja vissza Babits a Kazinczy-korszak szentimentalizmusát, de a megbántott költő lelkiállapotának aspektusát is emlegeti, utalva — közelebbről nemigen megjelölt — önéletrajzi áthallásokra. Ami az előbbit illeti, megerősíthetjük a vélekedést; ami az utóbbit: módosításokkal kell élnünk. Hiszen nemigen lelhetünk közvetlen megfeleléseket Kazinczy és Babits ekkori pályaszakasza között (A literátor i8o3Jban, tehát nem sokkal Kazinczy börtönfogsága után, határhelyzetben, fordulóponton játszódik): másrészt az önéletrajzi áthallások tételét csak akkor fogadhatjuk el, ha azokat nem az életrajzi tények, az események, hanem tágabb perspektívából tekintjük. Ti. Kazinczy nyelvi és irodalmi programja, annak konzervatív fogadtatása, a széphalmi „szent” . állhatatossága, amellyel egybelátja és láttatja az életet és az irodalmat (sőt, élményeinek irodalmi

12