Dunatáj, 1981 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1981 / 3. szám - Weöres Sándor: Versek
WEÖRES SÁNDOR: HEQYEK ÉS SIKSAQ A hegyek látomása fölfelé tör, a felhők és a sugarak közé. Tán mindig tudták, hogy a róna végtelen szélességet álmodik, szétszórt kis templomtornyokat, gabona-hullámzást a messzeségbe, keréknyomokat a mindenségbe: mily alázatos parttalanság, fölsebzett hátú határtalanság. A hegyek ezt nem ismerik, csákányt emelve a magasba. LEO NI NWS Estek a két végen csoda-dolgok, a földön, az égen, nádakon és ereken, nagyhasu tengereken, mégis olyan nagy hírt hordani mind sohasem bírt, mint ami raft am esett, furcsa, szokatlan eset. Kérdezed? Elmondjam, s a világon szertedobolfam? Nem teszem, ennyi eszem van míg iszom meg eszem.
/
