Dunatáj, 1981 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1981 / 2. szám - Papp István: Humor az esszében

gondolatot — hanem világbánatot. E két fogalmat meg kell különböztetni egymástól, mert „a pesszimizmus nem fáj a szívnek, s ezért a józan okosság világnézetének mondható; a világbánat ellenben kínozza a lelket. Az előbbi az észből, az utóbbi a kedélyből fakad” — írja Reviczky. Néhány bekezdéssel odébb már szinomín értelemben használja e fogalmakat, s mit sem törődve hit és morál korábbi szétválasztásával Alexander Bernát gondolatait alátámasztandó kifejti: „a szenvedés az első emberpár bukása óta mindig ugyanaz: örök és általános; A fájdalmat minder kor és minden nép egyaránt megérti”. A materializmus meglehetősen szabad és sajátos felfogása, morál és hit ilyen értelmű szétválasztása, valamint a humorelméletnek és a Jézus hirdette tanoknak összefüggésbe hozása, peszszimizmus és világbánat elhatárolása, majd e határok könnyed feloldása; mind része és jellemzője e műfaj széles, s talán határtalan teherbírásának. Nem is szerencsés itt teherbírásról beszélni, hisz az esszé nem eltűri ezeket a „terheket”, hanem saját létezése természetes alkotórészeiként viseli azokat.

A humorelmélet tanulmányozásának filológiai módszerei nagy örömmel mutatnak rá Reviczky pontatlan terminus technicusaira, gondolatainak különböző olvasatokban fellelhető eredetére. Az irodalomtörténet ezirányú gyér és meglehetősen vitatható eredményei arra ösztönözték e sorok íróját, hogy egy kis megértő szeretetet szolgáltasson az arra annyira rászoruló szerzőnek, s egy lehetséges vizsgálati szemponttal hozzájáruljon a humorelmélet hiteles megértéséhez.

61