Dunatáj, 1981 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1981 / 2. szám - Gráfük Imre: Jelek a népi kultúrában. A mesterjelek
GRÁFIK IMRE: Jelek a népi kultúrában. A mesterjelek A specializálódott, elkülönült, s csak meghatározott munkatevékenységet folytató kézműves, aki nélkülözhetetlen használati eszközöket vagy éppen dísztárgyakat állított elő, szükségét érezte annak, hogy az általa készített eszközöket, tárgyakat megkülönböztesse más, hasonló munkát végző társaiétól. E megkülönböztetés alapvető célja az volt, hogy a kézműves, kisipari tevékenységet folytató ember, egy szakma képzett és hivatalosan elismert művelője: a mester „alkotói jogát” kiterjessze, azaz munkásságát az általa készített eszközökön, tárgyakon keresztül széles körben ismertté tegye. Ennek rendkívüli fontossága volt az önmagát és családját mesterségével, szakmájával eltartó egyén számára. A készített használati eszközök, tárgyak ugyanis a látható, érzékelhető megkülönböztetéssel az alkotó személyéhez kötődtek. Ennek következtében a fogyasztó, illetve megrendelő, aki igénye és ízlése szerint választott, a számára legmegfelelőbb eszközöket, tárgyakat magától a készítőjétől szerezhette be. Az áruk előállítói és a fogyasztók közé beékelődő kereskedelemben pedig tovább nőtt a megkülönböztetés szerepe, ugyanis a közvetlen, személyes kapcsolat megszűnte után a készítő személyének hitelesítését oldotta meg. Természetesen nem minden mesterember érezte szükségét e megkülönböztetésnek, hanem elsősorban az, aki minőségileg jobb termékeket állított elő, mint a többiek. Azt sem állíthatjuk, hogy a mesterek minden készítményükön alkalmazták a rájuk jellemző megkülönböztetést. A kisebb, jelentéktelenebb, kevésbé munkaigényes, vagy a mezővárosok, falvak paraszti szükségleteit kielégítő, s nagy tömegben készített tárgyakon ez nem volt indokolt. Ugyanígy nem állítható az sem, hogy a megkülönböztetés fontossága egyformán jelentkezett volna minden mesterségben. A megkülönböztetésnek éppúgy voltak szubjektív (személyes, pszichológiai, családtörténeti etc.), mint objektív (történeti, gazdasági, társadalmi) okai. Az eszközökön, tárgyakon ezen megkülönböztetésre a legkülönfélébb jeleket (ábra, bétűjegy, illetve ezek kombinációi), ún. mesterjeleket használtak. Mesterjelek alatt azokat az egyes ember vagy közösség (céh, páholy, műhely, gyár etc.) által kialakított, s különböző technikai úton (rovás, vésés, faragás, festés, égetés stb.) létrehozott, érzékileg felfogható, társadalmilag elismert jeleket értjük, melyek a készítő (személyének) hitelesítését szolgálják. 53
