Dunatáj, 1981 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1981 / 1. szám - Laczkó Andás: A szép hatalma
le erről, mert épp ez a leglényegesebb: az új a lélekben, a szóban és a világban. És hozza, mint a tél után a tavasz a jó éghajlatot, és a szép morfológiát a szívbe és a világba.” Takáts írásaiban a szépség a különös jelentkezési formái által hat az érzelmeken, a látványon, az érzékelésen át az értelemre. A tó, a rózsa és a hársfa című versében ezzel az ambivalenciával erősíti meg az az indításnál még axiomatikus, de felsorolásokkal, példákkal bizonyított gondolatát a „hasznos szépről”: A telt anyag jelképei, szegek, ti földi csillagok, szervetlen tájaink rikkancsai hirdessétek esztétikám: — Nem azt, ami érdek nélkül tetszik, — hirdessétek az alkotó csírát, a hü anyagban lüktetőt, a hasznos szép derengő hajnalát. . . A szép az esztétikával nem csupán költői gyakorlatként, hanem rendszeres elmélkedéssel foglalkozó lírikusoknál természetszerűleg középpontba állított kategória. Sokszor kapcsolódott más fogalmakkal (természetesség, igazság, egyszerűség, őszinteség, játékosság, rend). Takáts mindezek látszólagos kikerülésével „hasznos szépségről” beszél. A megelőző költői esztétikákhoz viszonyítva szűkebb és tágabb érvényességi kört fogva át. Szűkebb, amennyiben főleg a természetre koncentrál, annak változásaiban, flórájában és faunájában veszi sorra a szépet, s ebben a rendszerben az ember csak mint a természet „része” szerepel. Tágabb pedig azáltal, hogy a „hasznos szépség” határait a végtelenhez méri, kozmikus mértékben gondolkozik. („Kellett nekem teljesség!” — írja az Átsugárzik és ragyogva című versében.) Szándékai kapcsolódnak a hagyományokhoz azzal is, hogy szeretné, ha a vers által közvetített szépség a legtágabb körben hatna, ha mindnyájan éreznénk a szép „hatalmát”. Költészetről írt leveleiben fogalmazta meg célját: „a lírai szép a legszélesebb körben is hasznos lehet, mert a versolvasók ugyanabba az áramkörbe kerülnek, amelyet a költészet sugároz.” A szép, mint ihlető és nevelő, anyagi kultúrát teremt nála. 3. „Hetvenéves?” Az idő rakja változásait, de a derű ragyog verseiben, új és új oldaláról mutatja a szép hatalmát. A „semmivel” szembesülve is gazdagodott lírája. Az „üvegtorony” kilátója a „mély idő”-n áttekintve sugározza tovább a hitet; megteremthető a Hesperidák tündén kertje. Szavait hét évtized tapasztalatai hitelesítik; hinnünk kell nekik. 9