Dunatáj, 1980 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1980 / 1. szám - Voigt Vilmos: Sebestyén Ádám: Bukovinai székely népmesék I. Fábián Ágostonné meséi
világához kapcsolódik, és arra enged következtetni, hogy a szerzőnek ebben a témakörben nem ez volt az utolsó szava. Megkülönböztetett figyelmet érdemelnek a kötet végén a Töprengések, amelyek kisebb alkalmi írásokat és tárcákat tartalmaznak, megerősítve azt a korábbi meggyőződésünket, hogy a nagyobb lélegzetű írások, regények és novellák mellett Kende Sándornak érdemes volna ezt a külön vonalat is kiépítenie életművében. Mert ezek az írások érdekességük és olvasmányosságuk mellett egy - a műhelygondokról, a magányról, a modernségről és a hazafiságról - szerényen meditáló, ugyanakkor sarkosan fogalmazó alkotó belső, személyes világába is betekintést engednek az erre joggal igényt tartó olvasónak. Az egyik ide tartozó és kultúrtörténetileg is érdekes témájú írásról, a Siker születik címűről elmondhatjuk, hogy a benne fölvázolt történet, Claire Kenneth bárgyú sikerének - a ma már hihetetlennek látszó, de a fordulat éveire olyannyira jellemző - története később nyugaton folytatódott. Ez a szörnyű dilettáns még Amerikában is befutotta a bestseller-írók pályáját, sőt az itthon költött legenda alapján, amely szerint angol, vagy amerikai író özvegye lett volna, magas amerikai kitüntetést is kapott... (Kutasi Kovács Lajos, Londonban élő magyar író közlése.) A Mondani valamit, akárcsak Kende már ismert korábbi kötetei, írásai azt a benyomást keltik az emberben, hogy neki nincsenek égető műhelygondjai. Spontán elbeszélő, aki - miután magáévá tette írása tárgyát - egy, az egyben igyekszik azt visszaadni. A látszat azonban alighanem csalóka. Erre vallanak az olyan feszesen megszerkesztett elbeszélések, mint a Vetkőzőszdm, a Hol vagytok? és a Pisti apukája. így csak a látszatról adhatunk számot, arról, hogy ez a spontaneitás mennyire a tudatos írói mestermunka eredménye - már nem. További benyomásunk, amely részben meggyőződés is: Kende egyáltalán nem a jövőnek ír. Számára - úgy érezzük - ebből a szempontból nem létezik a jövő. Nem törődik azzal, hogy a majdani gondos irodalomtörténészi vizsgálódás talál-e esetleg kivetnivalót egyes írásaiban, amelyeket talán túlon túl „nyersen hagyott”, vagy a végleges kimunkálás bevégezte előtt kiadott a kezéből. Mert az máris feltűnik, ahogyan egy olyan kitűnő, vagy annak induló írást, mint a már más vonatkozásban említett Vetkőzőszámot szinte agyon nyom a befejezés kusza kibontakozatlanságával. Vagy ahogyan csaknem pontról pontra ugyanezt teszi az Emberöléssel, amely az előzővel együtt sokkal jobb sorsra volna érdemes, mint amit az író ily módon rákényszerít. És végül idekívánkozik még egy szerzői önvallomás, ami az egész kötetet átvilágíthatja. ,,Én mindent tisztelek, ami van. Leginkább az érzelmet. Mert az érzelem nyilvánul meg a legnehezebben, s az érzelem az, ami a legritkábban képes megvalósítani önmagát. Minél elemibb erejű, annál kevésbé. Szavakkal soha, cselekvésekkel is alig...” Ebben egyet is kell értenünk Kende Sándorral. Megjegyzendő viszont, hogy más dolog ezt a fölöttébb kényes és illanékony jelenséget leirni és megint más dolog megjeleníteni. Talán ez az az allergiás pont, amelynek környékén véleményem szerint a szerző még nem tisztázott mindent maradéktalanul, vagyis nyitvahagyta önmagában és az olvasó előtt is a kérdést: vajon — adott esetekben - nem lehetett volna-e helyesebb arányt kialakítani a leíró és a megjelenítő részletek között? Ha jogos a kérdés, akkor csak a jövőben megszületendő Kende-novellák adhatnak rá választ. (Szépirodalmi Könyvkiadó, 1979.) BEBESI KÁROLY Sebestyén Ádám: Bukovinai székely népmesék I. Fábián Ágostonná meséi A magyar népmesekutatás nemzetközi megbecsülésnek örvend és hosszú ideig - elsősorban Ortutay Gyula jóvoltából — a magyar folklorisztika vezető ágazatának is számított. Mégis, legnagyobb teljesítményeit is néha a kuriózum légköre övezi. Sehol a világon nem készült három nemzeti népmesekatalógus: ám Honti Jánosé az egyik legösztövérebb és szófukarabb, Berze Nagy Jánosé, amely majdnem csak ugyanannyi adatot tartalmaz, legalább tízszer akkora, és mindmáig a világ legter-71
