Dunatáj, 1980 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1980 / 1. szám - Tóth Tibor: Föld és termelés

tendencia egyike szükségképpen a másiknak legmeghatározóbb oka is. Az együttható oda-vissza viszonyt fejez ki, vagyis nemcsak x tendenciánk függ y-tól, hanem y is x-től. Ha pedig együtthatónk okozati viszonyt jelölne, akkor e viszonynak is oda-vissza jellegűnek kellene lennie. Ez pedig — miután az oksági lánc egyirányú, visszafordíthatatlan, idődimenziója legfőbb jellemzőit — egyirányúságát és visszafordíthatatlanságát — veszítené el. Az (r) tehát nem oksági kapcsolatot ír le, hanem azt mutatja meg, hogy egy tendencia valamilyen változása mekkora valószínűséggel jár együtt a másik tendencia változásaival.

Elméleti szempontból bármennyire is jelentősnek érezzük a valószínűségi elemnek a történeti vizsgálatokba való bekapcsolhatóságát, a lehetőségek kifejtésére ehelyütt nincs módunk. Célkitűzésünkhöz ragaszkodva a továbbiakban arra keresünk választ, hogy a föld — mint termelési feltétel, vagy mint termelési tényező — milyen szerepet játszik a mezőgazdasági termelés egészében. Ezt pedig az előbb értelmezett korrelációs együtthatók segítségével fogjuk megtenni. Első lépésben tehát, az okozati meghatározottságot nem keresve, a föld valamilyen vonatkozású adottságait eredménymutatók valószínű változásaival hozzuk kapcsolatba.

Visszakanyarodva a gondolatmenetünk elején fejtegetett kérdésekhez, a földnek olyan mutatóit kell számításba vennünk, amelyek annak termőképességére vonatkoznak, hiszen -— mint láttuk — a föld elsősorban e jellegénél fogva tagolódik be az agrártermelés rendszerébe. E minőségi jellemző a föld tulajdonjogi természetű korlátozottságaival együtt tette a földet áruvá, s piacképessége feltételesen használati értékének, illetve a közgazdasági újraértékelésnek is függvénye. Az előbbi általában, az utóbbi konkrétan is mutatja, hogy a föld termőképességére mekkora (gazdaságosan vagy akár gazdaságtalanul is) kielégítendő társadalmi igény hárul. Ennek az általánosan elfogadott elméleti konstrukciónak a következménye az, hogy egyéb feltételeken túl a mezőgazdaság teljesítőképességét a föld használati értéke és újraértékelése, vagyis a föld minősége is meghatározza. Használati értékmutatóként — a vonatkozó viták ellenére is -— alkalmazható a kataszteri tiszta jövedelem, újraértékelési mutatóként pedig az öszszes mezőgazdasági területen belül a szántó nagysága. A következő kérdés az, hogy milyen mutatóval minősítsük a mezőgazdaság teljesítőképességét.

E tekintetben meglehetősen sok választási lehetőségünk adódhat — látszólag. Számításba vehetnénk bizonyos tiszta jövedelmi mutatót, ezáltal egyes vagy az összes gazdaság gazdaságos működését láthatnánk, de — amint korábban utaltunk rá — a piaci forgalom szükségletei, illetve a vállalatok gazdaságos működéshez fűződő érdekei nem okvetlenül esnek egybe. Különösen a korábbi időszakokra vonatkozóan, ismét csak vállalati szinten, nézhetnénk a bevételek-kiadások különbségét (a vállalati piaci magatartás mutatója), vagy összegét (a vállalati piacképesség aggregát indexe), de ez esetben sem lépnénk túl a vállalati határokat, bármilyen széles körű adatbázis felhasználása ellenére sem. Nekünk ezúttal olyan mutató kell, melynek alakulása leginkább tükrözi a teljesítőképességet, tehát a mezőgazdaság belső fogyasztásának és létrehozott termékei piaci hányadának összegét, vagyis a bruttó terméket.

Látnunk kell azonban, hogy a bruttó termék fogalma, számba vétele a tőkés fejlődés időszakában vált általánossá, a megelőző korszakra vonatkozóan e fo-