Dunatáj, 1980 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1980 / 3. szám - Gaál Attila: Adalékok a Tolna megyei régészet kezdeteihez — (Römer Flóris levelei Novák Sándorhoz)
egyik leveléből: „Datum Kö/nlödi sáncz”. Lehet egyébiránt, hogy ama másik, közeli paksi hegy is meg volt erősítve, de a fősáncza a kö ml ő di volt. Átellenben azaz a Duna akkori balpartján igenis szintén volt Bottyánnak hídfő s á n c za ; de hogy ez kőből épült volna, midőn maga a túlparti főerőd is (világos kútfői adataim szerint) csak földből és fából épült — igen kétséges. Különben e balparti sánczba vonult az ütközetben megsebesült Bottyán, jobbparti várának odahagyása és a híd felgyújtása után, az bizonyos és e balparti sánczot a németek nem is vették be.” Thaly. így eleget tevén tisztelt Uraságod kívánságának, római téglánkra szorítkozom, és valóban sajnálom, hogy a beküldött példánynak, melyért intézetünk legmélyebb háláját tessék elfogadni, bélyege annyira kétséges, a mily bizonyos hol (?! — „hogy” helyett) eddig páratlan. Vájjon nem lehetne-e még más, bár töredékes bélyegeket nyerni, melyek egyes, jól látható betűiből az egészet össze lehetne állítani? A bélyegből ennyit lehet kivenni: OF ARNMAXENT AP... mit némelyek OFficina ARqillaneorum (?) MAXENTI... akarnának feloldani, minthogy hasonló bélyegek mint magán vállalatok gyártmányai, előfordulnak. Hogy biztosan olvashassuk, kérem tessék akár a még készletben lévő bélyegekből néhányat, vagy pacskolataikat elküldeni, vagy alkalmilag még egykettőt keresni, mivel e fáradságot megérdemli. Külömben eredetileg római volt-e a fal, vagy csak római anyagból készült-e, azt csak akkor mondhatnám, ha magam láthatnám, mi csak a nyáron lehetséges! — A cserépdarabok szorgalmas gyűjtését igen ajánlom; az időnek és a tudománynak feladata lesz ezekből a rómaiak „pannoniai” történetét megírni. Nálunk, igaz, hogy ládaszámra vannak ezen töredékek, de azért szívesen elfogadjuk mind azt, mi gyűjteményünket tökélyesbíti, mivel csak is így lehetséges általános nézeteket nyerni. Egyébiránt ezekről inkább szóval többet! Isten áldja hazafias fáradozásait. Ideje már hogy mozogjunk, és pedig a tudománynak ezen ágában is, mert még mindig a félbarbarok közé számíttatunk! őszinte tisztelettel és hálával vagyok Tekintetes Uraságod alázatos szolgája Römer Flóris Buda Pesten febr. z^án 1874. (BÄM. Üjkortörténeti gyűjteményében. Ltsz: 70.08. 1.) E két megmaradt levélből — melyek a levélváltásnak csak egy részét jelentik — voltaképpen Römer válaszait ismerhettük meg. Néhány fontos dologra — mint a leletek pontos lelőhelye, a lelőkörülmények, és általában: a Novák által feltett kérdések —, így csak a válaszokból következtethetünk. Szerencsénkre Dunaföldvár környékének lelkes amatőr kutatója, Széllé Zsigmond az Archeológiái Értesítő 1894. évi XIV. számában aprólékosan beszámolt egy kirándulásról, melyet a fenti levélváltás után öt évvel — 1879-ben — tett egy „népes társaság” a Duna alacsony vízállása miatt akkor láthatóvá vált imsósi romokhoz. „Dr. Novák Sándor régészünk egy rövid ismertető beszédet mondott, s ennek folyamán azt a nézetét fejtegette, hogy ezen rom azon egykori ritka római castrumok egyike, mely nem a limesben, a Duna jobbpartján, hanem annak átellenében a bal 58
