Dunatáj, 1980 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1980 / 3. szám - Csányi László: Dienes Valéria átváltozásai

használt Bergson-i meghatározás kívánkozik, a mécanisme cinématographique de la pensée, vagy az Evolution créatrice szó szerint idézett megfogalmazásával: le mécanisme de notre connaissance usuelle est de nature cinématographique.

Ám ezek inkább következtetések. Dienes Valéria, aki egy év híján száz esztendőt élt (1879-ben született és 1978-ban halt meg), kettős szolgálatban lép be második évszázadába. Bergson-fordításával a magyar filozófiai nyelv egyik megújítója lett, s a szolgálat alázata olyan kivételes erény, amit akkor is tisztelnünk kellene benne, ha kevésbé jelentős mester nyomába szegődik. De másik szerepe talán fontosabb. A mindent tudni vágyás rokonérzésre méltó lelkesedésében, akaratlanul is, két nagy szellem társává lett. Dienes Pál oldalán a tudományt szolgálta, hisz maga írja, hogy matematikusként is segítette tudományos pályáját, Babits mellett pedig mint modell állt, a századforduló magyar széthullásában — érdemes lenne megvizsgálni a Halálfiai és a Buddenbrook párhuzamait — a kiboruló okosság és az eszméit szolgáló hűség jelképeként. Nem az a femme savante, aki Moliére óta minden korban a szellem karikatúrája, hanem az olthatatlan tudásvágy példája, aki 99 éves korában is a gondolat igájába kényszeríti a törékeny testet, mert tudja, hogy megismerésre születtünk, s addig élünk, amíg tovább, a felejthetetlen barát, Babits regénye lapjain.

Babitsról írja, hogy halála után is tovább élt szívében, mint valami „szeretett megoldatlanság”. De azt hiszem, ez inkább őrá jellemző, s mintha most is, a végső számvetés előtt, egy másik attitűd mögé húzódott volna. Mert ha emlékét, átváltozásait, évszázadát idézzük, ez a „szeretett megoldatlanság” tűnik szemünkbe, ami számára a szolgálatot jelentette, Bergson, Dienes Pál szolgálatát s a szerepét is, amit élete irracionális erői építettek, s ahol legbiztosabban él tovább, a felejthetetlen barát Babits regénye lapjain.

(Meg kell jegyeznem, hogy Bergson, Dienes Valéria munkái és természetesen a Halálfiai mellett használtam Vitányi Iván kitűnő tv-interjújának szövegét is, mint alapvető forrást, s néhány Dienes Valéria-idézet ebből való. Az interjú megjelent A század, nagy tanúi című kötetben, RTV-Minerva kiadás, 1978.)

54