Dunatáj, 1980 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1980 / 3. szám - Czakó Sándor: Évtizedek Bartók mellett
6. Karszt Magdolna — Paks Kedves Lencsike! Bp. 7933. Levelét már régen megkaptam, csak lusta voltam írni. Lunch nem nagyon becsüli meg se Anyu, sem én. Épp ma adott egy egész rongyos blúzt nekem. Sohase nézi meg, hogy mit csinál. Anyu szobája ajtaját sohasem csukja be jól, hogy mindig melléje megy a kilincs. Nyáron még nem biztos, hogy elmegyek Paksra. És ha el is megyek, akkor megyek, mikor az a szőllő érik, amelyikről azt mondta, hogy korai szőllő. Beteg voltam, de már meggyógyultam. Anyu is ágyban fekszik, és pénteken fogom beszerelni hozzá a telefonomat, mert előbb Béla betegsége nem enged föl a padlásra. A szép automata már egész más, mint mikor utoljára látta. A nyomója, mellyel kell nyomni a cukrot, ruganyos, mert így nem kell ki húzni benyomás előtt. Már a pénznek van egy kis ródlipályája, melyen ha kihúzzak a cukrot, lesiklik a pénz, és beleesik egy kis zacskóba. Már tenyésztünk csirkéket. Lunczi hozott két tyúkot. Az egyik egy óriási kendermagos tyúk, a másik egy kisebbfajta sárga tyúk. Most mondok egy vices dolgot. Tegnap mesélte nekem Anyu, Anyunak mesélte fenő és fenőnek mesélte Kancsi bácsi, annak mesélte az akadémián lévő tót szolga. Azt mondta: Én nem tudom mért nem jön el ez a Bartók tanár úr, csak egy levelet írt otthon. Mit írt? Nem tudja? De tudom. Megírta, hogy mit kell csinálni. Megkaptak. Azt elolvastak. S avakartak a fejüket. Ugye milyen vicces a vége? Anyu csak megfázott és vasárnap szabad, vagy szombaton fölkelni. T öbb hír már nincs. Csókol Péter Kedves Lencsi! — Amint látja, maga nagyon hiányzik nekünk. — Igen örültünk lapjainak és írjon máskor is Lekike, ne felejtkezzen meg rólunk. Ahogy maga elment, sok baj ért minket, amint különben tudja is. Remélhetőleg most már rendbejövünk. Én még ágyban fekszem, holnap kelek föl, de még sokáig nem lesz szabad gyorsan járni, vagy mozogni. Remélem maga jól van Lencsi? Biztosan örül, hogy együtt lehet a családjával — ugye? Nagyon szép képeslapok voltak azok, amiket küldött! Igazán nem hittük volna, hogy Pakson ennyire szép helyek vannak. Sok-sok jót és örömet kívánok magának Lekikénk! Üdvözli sokszor Bartók Béláné (Megjegyzés: Péter levélpapírjára írta Bartókné az ő levelét is.) zz
