Dunatáj, 1980 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1980 / 3. szám - Czakó Sándor: Évtizedek Bartók mellett

Itt minden rendben van, magáról csak jókat mesél mindenki, aminek én nagyon örülök. Igazán jól esik hallani, hogy mennyire igyekezett maga mindent jól csinálni. Csak legyen továbbra is ilyen igyekvő, jó leány, akkor mindég szeretni fogja mindenki. Ezt különben írtam már magának egyszer. Emlékszik?

A gyerek nagyon sokat fejlődött, úgy meg voltam lepve, hogy mennyit tud már beszélni. Csak az a kár, hogy még mindég nincs rendben a széklete. No de reméljük, hogy majd Péteri professzor úr kezelése alatt rendbe jön a kicsi. — Sokszor üdvözli

Bartók Béláné

z. Karszt Mogdolnának — Szőllős-puszta

Kedves Lenest! Bp., 1927. május 22.

Tegnapelőtt kaptam meg szép, hosszú levelét és igazán nagy-nagy örömet okozott vele, nem csak nekem, hanem mindnyájunknak. — Öh, ne higyje Lencsi, hogy maga rosszul ír! Egyáltalán nem, sőt, nagyon jól. Maga úgy ír, szinte magam előtt látom az eseményeket és hallok mindent. És ez a jó egyedül. — Hát bizony Lencsi nagyon jó lett volna egy kicsit együtt lenni és látni Pétert, beszélgetni mindenről. Gondoltunk is arra, hogy amíg én itthon vagyok maguk eljöhetnének egy kicsit haza, de aztán az orvosok azt mondták, hogy inkább ne csináljuk. így aztán elmaradt és bele kell nyugodnunk ebbe is miután semmi más okosabbat nem tehetünk.

Igen Lencsi, szó van arról, hogy Rimaszombatba mennének, de még ez egyáltalán nem biztos, mert még azt se tudjuk, hogy hogyan és ki viszi át a gyereket a határon. Mert lehetséges az is, hogy csak nekem szabad őt átvinni. Persze ez nem biztos, lehet, hogy nem. De erről még nem döntöttünk biztosat csak az van, hogy Anyuka nagyon szeretné, ha oda is mennének és én sajnálom, hogy neki semmi sem jut Péterből. — Julis valószínűleg a jövő vasárnap 29-én utazik haza. Szeptember 1-ig nyaralhatnak maguk, a fele időt az egyik, a másik felét a másik töltheti otthon. A pontos napját az utazásuknak maguk állapíthatják meg, a pénzt pedig mi küldjük. A fontos az, hogy maga addig ne utazzék onnan el, míg Julis meg nem jött. Aztán mindjárt mehet Lekike. Julis adja át a konyha kulcsot. Ezt nem kell elfelejteni. A további dolgokról majd Davosból írok magának haza Paksra.

Nagyon örülünk, hogy Péter ilyen gyönyörű hosszú verset is tud már. Rá se fogunk ö smer ni szept.-ben. Csak már nagyon szeretnék egy pár fényképet róla, no de majd ez a kívánságom is be teljesedik nem sokára, ha a testvérem Jenő elmegy oda. (Azt hiszem inkább Péter nem fog megösmerni minket, hisz akkor már több mint fél éve lesz, hogy nem látott és ez bizony nagy idő, pláne egy ilyen csöppnek.) Azt hiszem, hogy mindenről írtam, ami magát érdekli — nem? (Lencsi biztos úgy gondolja, hogy dehogy is, sok mindent szeretne ő még tudni.) Szeresse Pétert továbbra is úgy, mint eddig — ezzel szerzi mindnyájunknak a legnagyobb örömet és szerezte is mindég. No de azt hiszem fölösleges ezt írnom, mert maga enélkül is nagyon szereti a kicsi Pétert.

Szív. üdvözlettel Bartókné.

18