Dunatáj, 1980 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1980 / 2. szám - Ordas Iván: Ismerd meg hazádat - de hogyan?
nik meg. A középpontban érthetően a földosztás, illetve a termelőszövetkezeti mozgalom áll. Az 1945. évi földreformhoz 5 dolgozat kapcsolódik. (A szerzők: Izsák Lajos, Szabó Ferenc, Molnár Pál, Kisasszondy Éva és Filep János.) Kisasszondy Éva írása a Tolna megyei földigénylő bizottságok tevékenységét tekinti át. Tolna megyében a földosztást a birtokszerkezet, méginkább a nemzetiségi megoszlás módosította az országos képtől eltérővé. A németlakta vidékeken - simontornyai, völgységi járás - a telepítésekkel kapcsolatos bizonytalanság természetes következményeként csak nehezen indult meg a kibontakozás: földigénylő alig akadt. Míg a magyar községekben március végére, április elejére sorra megalakultak a földigénylő bizottságok, a sváb településeken az clkobzandó ingatlanokat a helyi elöljáróságok írták össze. Az országostól eltérő képet mutat a megalakuló földigénylő bizottságok összetétele is, mert itt a gazdasági cselédeknek kellett megküzdeni a bizottságba kerülésért. A földosztás a megyében a községek közötti határviták és a telepítések miatt még 1947-ben sem fejeződött be. A termelőszövetkezeti mozgalommal 3 dolgozat foglalkozik. Belényi Gyula Szeged és vidéke, Botár József Szabolcs-Szatmár megye, Benke József a Dél-Dunántúl négy megyéje agrárátalakulásának történetét összegzi, Steinbach Antal írása pedig az állami gazdaságok irányításának 1957. évi átalakítását elemzi. A jó színvonalon íródott munkák közül is kiemelkedik Belényi Gyuláé, differenciált látásmódjával, rendszerező erejével. A kötet ismertetett tanulmányai írásos források alapján készültek. Pölöskei Ferenc történetszooiográfiai írása - az eddigiektől eltérően - az élő emlékezet segítségével világítja meg szülőfaluja társadalmának átalakulását a földosztás időszakában. A műfaj sajátosságából következik, hogy jobban előtérbe kerülnek az emberi sorsok és sorsfordulók. A szerző felveti, hogy a visszaemlékezések alkalmasak e történeti folyamatok megismerésére. Az igenlő válaszra maga a tanulmány a bizonyság, amely arra is példa, hogy a szép magyar beszéd és a tudományosság egymásnak nem ellentmondó fogalmak. A gyűjteményes kötetet Balogh Sándor historiográfiai írása zárja, amely az önmagában adott jelentőségén túl, a teljességre törekvő szerkesztői elvnek is nélkülözhetetlen elemévé válik. A felszabadulás utáni agrárkérdéssel foglalkozó történeti irodalom értékelő áttekintése közvetve hatalmas ismeretanyagot tesz a kötet részévé, nyitottságával továbbgondolásra késztet, s így mutat igazán a teljesség felé. (Akadémiai Kiadó, 1979.) VADAS ZSUZSANNA Ismerd meg hazádat — de hogyan ? A téma unalomig ismert. Statisztikai adatok bizonyítják, hogy évről évre többen járnak „Olaszban”, „Spanyolban”, és maholnap már-már „sikk” egy görög-török kirándulás. Ami teljesen rendjénvaló lenne, hiszen miért épp hazánkfiai maradjanak ki a nagy modem népvándorlásból, mely szervezve-szervezetlenül, e célra rendeltetett irodák, charter-légi járatok, dönthető üléssel felszerelt panoráma autóbuszok, gépkocsikaravánok segítségével világszerte „turizmus” néven folyik. Tulajdonképpen mindez igény- és pénzkérdés. Előbbi lehet minimális, de kielégítéséhez az utóbbiból egyre több kell. Elmerülhetnénk annak taglalásában, hogy hányfajta szándék, óhaj, utánzási vágy és még ezerféle indítók vihet valakit külországokba. Felesleges, mert kibogozhatatlan. Utóbbiról - az utazás anyagi terheiről - is csak ténymegállapító szavakat lehet, hiszen kesergőeket nem érdemes ejteni. A bevezetőben említett, unalomig ismert téma arra vonatkozik, hogy a Prádót, Szicíliát járt, Akropoliszt, Topkapit és Rómát látott, átrohant turisták nagyon jelentős százalékának sejtelme sincs a soproni Storno-házról, Nagykállóról, a zirci arborétumról, Gorsiumról, I. András magyar király sírjának hollétéről. A nádudvari fazekasok munkáját nem tudják megkülönböztetni a hollóházi kerámiától, ivott már White Lady-t, de a somlai tramini létezéséről se hallott. Egyszerűbben fogalmazva, amit természetesen az előbbieknél kevésbé rapszódikus példákkal is bizonyítani lehet, nem ismeri a saját hazáját. 73
