Dunatáj, 1980 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1980 / 2. szám - Solymos Ede (közli): Vízosztás Tolnán 1945-ben
Pest környékén német bombázókat fedeztünk fel, melyeket vadászgépek kísértek. Az én pilótám nagyon ideges lett, mert ha a vadászgépből egy-kettőnek kedve támad ránk puskázni, nem tudtunk volna védekezni. Egy ilyen ócska, vászonborítású kis gépen! No, de úgy látszik, nem voltunk fontosak. A Duna vonalán kanyarodtunk lefelé, és egyszercsak megérkeztünk valahová, olyan gyorsan, hogy meglepő volt. Akkor az én pilótám hátrafordul, egy térképet tesz elém, és elkezd mutogatni, hogy hol akarok leszállni. Azelőtt soha nem jártam Tolna megyében, úgyhogy azt sem tudtam, mit mutat. Annál is inkább, mert orosz térkép volt, cirylicával. De akkor észrevettem, hogy Szekszárd. Látom, hogy mellette mutogat két helyre is, és emlegeti, hogy repülőtér van ottan. Megsaccoltam, hogy melyik van közelebb Szekszárdhoz, és ráböktem a térképen Öcsényre. Azt mondta: harasó, és már zuhantunk is lefelé. Majd hirtelen felkapta a gépet, és szépen lehuppantunk a marhalegelőre. Kidobálta az összes irataimat, megölelt, megcsókolt, beugrott a gépbe és eltűnt. Én meg ott álltam a marhalegelőn, mint Tolna megye kormánybiztosa, hogy fölosszak legalább négyszázezer holdat. A megbízatásom még többet jelentett: a demokratikus szervek létrehozását, a pártok megteremtését, az élet elindítását. Mert a front ott haladt előttünk, és a Balatonnál leállt. Egy pár héttel ezelőtt itt még fronthelyzet volt. Nem éppen nyugodt lakosságra találtam. Bejutottam Szekszárdra, és megkezdtem áldásos működésemet. Megyei földrendező tanácsot kellett létrehozni, és el kellett indítani a földreformot. A szovjet szervek nagy rokonszenwel fogadtak. Davidov gárdakapitány azt mondta: tovaris, itt már nem kell sokat csinálni, nagybirtokok vannak, azokból állami gazdaságokat kell csinálni. Az első pisztolyomat is tőle kaptam, hogy ha majd kimegyek terepre és rám lőnek, legyen mivel viszonozni. Illyés Gyulának a Puszták népe vidékén, tehát Ozorán — illetve az Ozora melletti Fürgédén — akartam kezdeni. Egy reprezentatív földosztást akartam, éppen azért, mert a puszták népéről volt szó. Vittem magammal egy földmérnököt, és megrendeztem a megye első földosztását. Radákovics kis kastélyának a lépcsőjéről mondtam el szűzbeszédemet. Radákovicsot hívják más néven Vas Gerebennek, aki abban a házban született, és itt az emléktáblája alatt beszéltem. A montenuovói herceg nagy kastélya onnan pár száz méter. Hosszabb, nehezebb gyűrkőzés után sikerült meggyőzni az itteni, Tolna megyei félénk parasztokat, akik nem merték a földet elfogadni. . . Bocsánat: nem parasztokat, hanem uradalmi cselédeket! Hogy nekik ebbe üdvös és célszerű belemenni!... Belementek, és 24 óra alatt kimérték a földet. Itt történt meg a megye első, reprezentatív földosztása. Fölvonultak az ozoraiak is. Ezt egyébként a Tolna megyei Levéltár évkönyvében Kisasszondy Éva disszertációként dolgozta fel. Tolna megye földosztásának történetét. Sok probléma volt. Nemcsak a számtalan nagybirtokot kellett felosztani, de ez a két megye a Volksbundnak is bázisa volt. Azt sem lehetett tudni, hogy kik voltak itt a volksbundista családok. Kölcsönösen jelentették fel egymást az emberek. Közben kiderült, hogy a bukovinai székelyek itt kószálnak a területen, és nekem kell letelepítenem őket. Ügy, hogy Pestre kellett mennem eligazításért. Gyalog tettem meg az utat Szekszárdról Budapestre, de a kormány még nem jött 55
