Dunatáj, 1979 (2. évfolyam, 1-3. szám)
1979 / 1. szám - Tamás Menyhért: Küszöbök (Horváth Béla)
(összevont) kötete jó szerkesztési elvek alapján állt össze, s bátran mondható, hogy példamutatóan reprezentálja a múzeumi szakgárda tudományos tevékenységét, a külső munkatársak bevonása révén pedig fokozottabban kiemeli a táj, a terület kultúrtörténeti értékét és jelentőségét. (Béri Balogh Ádám Múzeum kiadása, 1917.) NOVAK LÁSZLÓ Tamás Menyhért: Küszöbök Tamás Menyhért második kötetének címe ugyanúgy metaforikus jelentést hordoz, mint az első, a Szövetségben a fákkal. A küszöbök szó a köznapi használatban is hely-, időváltozást jelöl, a valahonnan-valahova tartás pillanatnyiságát. A változás és a maradás konfliktusát, c kettősségnek a kényszerét jelöli a kötet címéül választott szó. Tudatos költői magatartást fejez ki, a választás kényszerének elfogadását, a szembenézés, az önismeret igényét. Az első kötetből ismert módon Tamás Menyhért, mintegy cikluson kívül, értelmezi, elemzi a címet, szinte summázatát adva a ciklusok cgymásrakövetkezéséből felsejlő költői világnak. Az Indnlnék-for dúlnék ellentétekre épülő szerkesztésével, s motívumkontrasztjaival ugyanazt a választásvágyat (és egyben választáskényszert is) jelöli, amit a kötet címe. A kötetkompozíció is érvényesíti a címben foglaltakat. Az első négy ciklus (Változatok, Zágoni levelek, Tövises talppal, Vakolatok a családi ház faláról) inkább az első kötetes Tamás Menyhértet idézi, témáiban, hangválasztásában, metamorfózisaiban. A Küszöbök és a Kikezdett évgyűrűm már új hangot, némileg más látásmódot mutat, de természetesen megmaradnak a letisztult formák, a korábbi szemlélet kicsit már arspoetikaszerűen vissza-visszatérő motívumai. Az első kötethez kapcsolódást mutatja a különbözőségében is azonos hang, az intellektuális képkomponálás, a témák rokonsága, illetve folytonossága. A Szövetségben a fákkal méltán legszebbnek tartott darabja, a Beszeg- Zett ég alatt, a sokat hányatott nép, a bukovinai székelység földön futását, s hazára találását mutatta be. A hazaérkezés képével kezdődik az oratórium jellegű Tövises talppal, hogy aztán a lelki hontalanság embertpróbáló megrázkódtatásait, a lesöpört padlások korszakát, a „kényszer-kaláka” hit-útvesztőit egy család életén keresztül ábrázolja. Tamás Menyhért költészete — kis túlzással — az emberhez való hűség és a tisztának maradni motívumokra redukálható. Költeményeiben új és új formában visszatér a két hangsúlyozott elem, s a törekvés is: „Hogy mindig szembe / Idézhessek arcommal”. Az első kötet verseiben programszerűen jelentkezett az önvizsgálat igénye, a tisztaság vágya, az őszinteségnek, mint módszernek a manifesztálódása (Tükrök, Megtelepszem hát, Tárulkozó tekintetek). A Küszöbökben az értékek hierarchiájának csúcsát ugyancsak a hűség és a tisztaság foglalja el. A megkapóan egyszerű óvó anyai üzenetben a távol tartó megmaradás fogalmazódik meg: „Politikába ne meritkezz / gyér köztük a tisztese.” (Vakolatok a családi ház 75
