Dunatáj, 1979 (2. évfolyam, 1-3. szám)

1979 / 1. szám - Molnár István: Az eltűnt idő sodrában - Egy NEKOSZ-szervező feljegyzéseiből

Rohanok haza, csomagolok, hogy még elérjem a vonatot. A vonat az orrom előtt elment.

Az MKP-ba mentem és javában dühöngtem, amikor hallom, hogy a főispán vármegyei termelési bizottsági értekezletet tart. A legjobb alkalom, hogy beszéljek a népi kollégiumokról. A napirend bejelentését lelkesen vették tudomásul. Érkezésemkor épp egy földművelésügyi szakelőadó hívta fel a mozgalomra a figyelmet és én tőle vettem át a szót.

Utána a főispán nyomatékosan is felszólította őket, hogy valóban adják is a parasztok fiaikat tanulni.

Nagytétény, 1946. augusztus 11—14.

Vasárnap reggeltől csütörtök reggelig a kollégium nagytétényi kastélyában (a volt Gömbös-féle kastély) tartott a népi kollégiumok megyei szervezői értekezlete. A táborozás gyakorlati jelentőségén kívül (tapasztalatok kicserélése, további tennivalók megbeszélése) különös jelentőségű a kollégiumnak a mai társadalmi viszonyok között feltétlenül történelmi munkája, levegője és szelleme.

A legkülönbözőbb foglalkozási ágból 80—100 fiatal egy közös célban forr össze: a magyar dolgozók ügyét előbbre, sőt diadalra vinni és a közösségi élet kialakításával az egész társadalom közösségi változását munkálni. A tábortűznél a versek, dalok a magvetésről, az elvetett mag majdani learatásáról, a munka diadaláról szóltak.

Visszatérőben Magyarország térképét figyeltem. Elnéztem a vérerekre emlékeztető vasútvonalakat, amelyek az ország minden megyéjéből -egy-egy kollégistát szállítottak. 25—30 ember az ország életének ütőerén tartja a kezét. Talán még nem tudunk segíteni olyan eredménnyel, mint ahogy segíteni kellene, vagy lehetne. De ezek az idők elsőrendűen alkalmasak arra, hogy a bajok felismerésében gyakoroljuk magunkat, sőt ahol lehet, segítsünk is. Pár év múlva pedig, amikor mindnyájan közszolgálati munkában leszünk, elsőrendűen értékesíthetjük mostani tapasztalatainkat.

Szekszárd, 1946. augusztus 15. Csütörtök.

Este a SZIM által rendezett kultúresten. Nagyon elszomorító jelenség volt. Butábbnál butább összekötőszöveg. ízléstelen tréfákat és üres jeleneteket mutattak be. A műsornak a kultúrához semmi köze nem volt, az esthez pedig csak annyi, hogy sötét volt. Műsor után a kertben a Metronom jazzegyüttes játszott. Ez sokkal több embert mozgatott meg, mint az est. Hódít a jazzőrület.

Szekszárd, 1946. augusztus 17. Szombat.

A sárpilisi szövetkezet elnöke és 2 igazgatósági tagja járt nálam. Egy liter pálinkát hoztak és O. B. levelét, amelyben az ügyük soron kívüli elintézését kérte. Összeszidtam őket. A pálinkát visszaküldtem, az ügyet elintéztem.

4

49