Dunatáj, 1979 (2. évfolyam, 1-3. szám)
1979 / 1. szám - Fodor András: Szekszárd, 978 és más versek
FODOR ANDRÁS: SZEKSZÁRD, 978 Megváltozott a város, de nem lett idegen. A gyalogúira most is áldó karokkal nyújtóznak a fák. Távolból, mintha csak hatalmas állatként napozna, láthatatlanul is érzem a hegyek duzzadt vonalát. Eltűnt a selyemgyár. Utolsó töredékét kínálja túl a sarkon a Mutschenbacher-féle hajdani sírkő-áruda, de megvan múlhatatlanul az esküvői képek garanciás márkája: Borgida. Más lett a tér, a házak színe, más az árkádok-rajzolta árnyék. Nem tudom, áll-e még a Berzsenyi utca i, de úgy hiszem, nyomodra onnét még most is eltalálnék. Mennék a Séd mellett, a hídon át, hová a görbe út vezet, egy varrógép hadaró tűje mellől kiszabadítni újra kezedet... Éjfél elmúlt, magam fekszem a szállodában. Aludni nem tudok, de most miatta sincs bennem harag. Türelmesen lesem neked a hajnalt, vesztett világok őrző kupoláját, lebírhatatlan madaraidat.
