Dunatáj, 1979 (2. évfolyam, 1-3. szám)
1979 / 1. szám - Molnár István: Az eltűnt idő sodrában - Egy NEKOSZ-szervező feljegyzéseiből
MOLNÁR ISTVÁN: Az eltűnt idő sodrában Egy NÉKOSZ-szervező feljegyzéseiből Harminckét évvel ezelőtt egyike voltam azoknak a Györffy-kollégistáknak, akik a népi kollégiumokat szervezték. Városokat, falvakat kerestünk fel, hogy a kultúra és művelődés parcelláit nevelési erődökké szervezzük, ahonnan bátran indulhatnak új szellemi rohamra a nép fiai, leányai. A Dunántúlból ekkor még csak annyit ismertem, amennyit az 1942-es és 43-as balatonszárszói táborozás alkalmával láthattam. Izgatott és vonzott Babits Mihály és Illyés Gyula szűkebb hazája. Ezért megyei szervezőként Tolnába kértem magam. Közel két hónapot töltöttem Sárköz környékén. Szervező útjaim fontosabb megfigyeléseiről napi jegyzeteket készítettem. A rojtos szélű, sárgult lapok egyik oldala elhasznált nyomtatvány — a kollégium pincéjéből zsákmányoltam —, másik oldalán ceruzával rótt sorok. Nem szépirodalom, nem lírai napló. Szociográfiai híradás a forradalmi időkből, pontosabban kortörténeti adalék a „Fényes szelek” nemzedékének megítéléséhez. A közölt részleteken még stilárisan sem változtattam. Ügy vélem, így hiteles az ifjonti lobogás nagyot, merészet akarása. Csupán az ismétlődéseket és a magánérdekű feljegyzéseket hagytam el. * * * Szekszárd, 1946. július 24. Szerda. Ma, amikor íráshoz kezdek, tulajdonképpen már szombat. Az élmények frissesége, színessége kissé megfakult. Jelentéktelen részletek eltűntek, csak az a szilárdabb váz látszik, amely hosszú időn keresztül még fog maradni e napok munkájáról. Bizonyságául annak, hogy a mai fiatalság körében elevenek a jövő, a magyar dolgozók problémái és ezért a célért nemcsak lelkes beszédekben, szép cikkekben tud kiállni, hanem komoly, meggondolt munkával is. Sajnos ez a tábor ma még csak elenyésző kis része az ifjúságnak. 22 000 egyetemi hallgató közül mindössze 200—2 50. 37
