Dunatáj, 1979 (2. évfolyam, 1-3. szám)
1979 / 3. szám - Kísérlet a szintézisre - Koós Judith: Stile 1900 (Salamon Nándor)
Iparművészeti Múzeum egykori vezetőinek elévülhetetlen érdemük van. Radisics Jenő intézménye sajátos szerepet vitt a kor művészeti életében. Iparművészetet teremteni, gyűjteni, nemzetközi kapcsolatokat ápolni - messze előremutató célkitűzést jelentett. Megvalósítója csak olyan kivételes tehetségű, tudományos, szervezői és vezetői erényekkel bíró egyéniség lehetett, amilyen a közéletben is számottevő, 1886-ban kinevezett igazgató volt. Szellemi támogatást az 1885-ben alakult Iparművészeti Társulattól (amelynek célja „korszerű, de egyben magyar iparművészet szorgalmazása’’!), illetve a Magyar Iparművészet című folyóirattól (alapkoncepciója: „a mi művészetünk csak akkor lehet életerős, ha magyaros lesz és nem halvány árnyéka, másolata ... idegen művészeteknek”) kapott. Mindez - sok egyebek mellett (kiállítások, oktatás, műbarátok köre stb.) - már a „magyar törekvéseket” bemutató fejezetben olvasható, meglehetős összevisszaságban. Itt már végképp kicsúszott az anyag a szerző kezéből, a fentebb emlegetett logikátlanság tetőfokára hág. Például az Iparművészeti Múzeum története - összes pozitívumaival sem - egyenlő a művészeti ág történetével, itt egybemosódik a kettő. Vagy, a kiállítások után (amelyek katalógusairól részletesen, jelentőségükről alig olvashatunk!) Horti Pál munkásságát méltatja (hőven idézve a maga által írt, nyomdában levő monográfiából). Ezután egy művésztelep (Gödöllő), majd a műfajok (csipke, üveg, fém), a Zsolnay-kerámia, a Fiatalok Köre, újra egyéniségek (Faragó Ödön, Kozma Lajos), az „iparművészkedő” képzőművészek (Vaszary, Rippl stb.) következnek. A végére az ikonográfiái kérdések maradnak (a női vonal levezetése egyenesen mosolyogtató), s jöhet az összefoglalás. Sok szépet, jót tudhatunk meg, érdekeset olvashatunk, mégis méltatlankodunk a szembetűnő pongyolaságokon. Gyakori a fogalomhalmozás (pl. „Az 1900-as párizsi világkiállítás az új művészet, a modern művészet, az Art Nouveau legnagyobb” . .. stb.). Nehéz belátnunk azt U, miként lehet része a szerb népművészeti kiállítás (egyébként jelentős esemény!) az Art Nouveau-nak, vagy mitől iparművészet Nagy Sándor mozaikja? Kozma Lajosról ilyesmit ír le: „ a népművészeti formakincs mellett egyre inkább a magyar iparművészet klasszikus formakincse (?) felé fordul”. A belga művészekről (ismételten!) szólva pedig azt, hogy „maga az Art Nouveau nemzetközi jellege vált nemzeti (!) művészetté”. A hazai iparművészeti igyekezet a nemzeti sajátságok hangsúlyozását a „népi” vonások felerősítésével kívánta megvalósítani. Ezt a célt szolgálták a néprajzi kutatóutak. Körösfői Kriesch, Nagy Sándor, majd Kós Károly, Kozma Lajos Erdély, Székelyföld „tiszta forrásaihoz” zarándokolt. Kozma és Beck Ö. Fülöp a Dunántúlt cserkészi be, de korántsem azért, hogy egyszerűen átmásolják a motívumokat. Az „úttörő” Horti Pál sem az ornamentikát veszi át, hanem a világos szerkezetet alkalmazza, s csak mértékkel díszít. A gödöllőieket a modern művészet és a népi szintézisének lehetősége foglalkoztatta. Thoroczkay Wigand Ede a szerkezetességet, a funkcionalizmust érvényesíti terveiben s lényegében effelé mozdult Kós Károly tevékenysége is. Az út, amelyen elindultak, járhatónak látszott, a valóban modern kor művészete (s ipara) azonban nem vehette át igazán egy kézműves társadalom tárgyformáló gyakorlatát. A jó szándék az epigonok és „magyarkodók” kezén végképp zsákutcába veszett. Sajnos, Koós Judith munkájában erről nem esik szó, s mindvégig kitart egy „megvalósult magyar népi-nemzeti iparművészet" koncepciója mellett. Sőt, szerinte a népművészet korstílussá vált. Az ellenpéldák pedig ott sorakoznak 2; színes (gyönyörűen nyomott!) és 217 fekete-fehér képtáblán, amelyek igazodnak (végre valami rendszer!) a szöveg gondolatmenetéhez. Az eligazító apparátus (hazai és külföldi irodalom, névés helymutató) kifogástalan tájékoztatást nyújt. A magyar szecesszió első szintézisét azonban csak kísérletnek tekinthetjük, ha a „szép könyv” sikerében nem is kételkedünk. SALAMON NÁNDOR 80
