Dunatáj, 1979 (2. évfolyam, 1-3. szám)

1979 / 3. szám - Gaál Attila: Adalékok a Tolna megyei régészet kezdeteihez - (Römer Flóris levelei Novak Sándorhoz)

A hosszú ideig függőben maradt kérdés — érdekes aktualitásként — egy néhány éve előkerült újabb lelet segítségével kerülhetett nyugvópontra.

1973-ban a Dunaföldvár és Madocsa közti folyamszakaszon, a jobb partról 150 méter távolságra zátonyra futott egy román uszály. A baleset okát békaemberek igyekeztek kideríteni, s az ő kutatómunkájuk vezetett a rég várt lelethez. A hajósok által ismert és térképeiken „sziklaiként jelölt zátonyról ugyanis kiderült, hogy egy 50x60 méter területű, még álló falszakaszokkal is rendelkező épület (vagy épületcsoport) maradványai pihennek a Duna mélyén. A valaha a folyam balpartján lévő objektum egy tégláját felszínre hozták a búvárok. Ezen — meglepetésünkre — teljesen tisztán olvasható a Römer által annyira keresett sértetlen bélyegzőlenyomat: OEARN MAXENTIAP. A lelőhely ugyan nem azonos a Novák Sándor és Rómer által ismertetettel, a felirat azonban csaknem teljesen.

Ennek az újabb téglafeliratnak legvalószínűbb feloldását — egyben az összes korábbi, s azóta előkerült hasonló feliratú bélyegző feloldását is — Lőrinc Barnabástól, a pannoniai bélyeges téglák szakavatott kutatójától kapjuk. (Dissertationes Archaeologiae. Ser. II. No. 5. Bp. 1977. és No. 7. Bp. 1979.) E szerint a Pannónia keleti határán futó limes út mellett több helyen is előkerülő téglák a IV. században, I. Valentinian uralkodása előtti időszakban készültek. A sokat vitatott feliratban a Légió X gemina — a pannoniai hadosztályok egyike — kerámia-műhely felügyelőjének, Maxentiusnak nevére ismerhetünk.

60