Dunatáj, 1979 (2. évfolyam, 1-3. szám)

1979 / 2. szám - Halász Péter: Moldovának sűrű vize

ma is látom: mentek a katonák a kukoricásban, lődöztek, mi meg remegtünk. Annyit reszkettünk, hogy borzasztó.

Eljöttünk egészen Érsekcsanád mellé, s ott egy gazda tanyájába béhúzakodtunk. Az az ember azt mondta, hogy ott lehetünk ősztől tavaszig, csak vigyázzunk a jószágra. Namost ezek, akiket táborba vittek, hogy-hogynem ide kerültek. S egy asszony a szomszéd tanyából azt mondja anyámnak:

— Borbára néni! Hajja-e, én vótam Baján, s ott olyan fajta népeket láttam, mint maguk!

Mert hogy anyám katrincásan járt.

— Valahonnan jöttek — aszondja —, s valahová irányították őket.

Hazajött apám, s ne Mihály, mit hallottam. Anyám korán reggel bé gyalog

Bajára, s megkereste őket. Meg is kapta, mert ugyanott aludtak az állomáson, ahol a szomszéd asszony mondta volt. De mikor azok meglátták anyámat! Csak nézték . .. Mert hótt hírünk ment, úgy tudták, hogy minket egy repülő lebombázott, s meghaltunk. Mikor anyám meglátta őket, aszondja: — Józsi! Hát ti mit csináltok itt? Gyurka Józsi felszökött: Borbát! — olyan érdekesen beszélt —, hát ééltek? Nem hoóttatok meg? — Hát minek hóttunk volna meg? Élünk, hát, itt lakunk egy tanyán.

— Te Borbát! Nincs valami málélisztetek?

— Gyere Józsi, mert van. Annyi van . . . , szedtünk kukoricát az őszön.

Akkor Gyurka Józsi eljött anyámmal. Mi meg otthon lestük az ablakon,

hogy jő-e már anyánk. Reggel volt mikor elment, s apám aszondja: — Istenem hol lehet... ? Valahová elbódorgott, vaj ki tudja mi lelte... Meg volt ijedve nagyon, anyánk nem jött. Már szürküllött, mikor látjuk, hogy jő. Jőnek! Aszondja apánk: — Uram Jézusom! Ez katona! Hát ki kíséri anyátokat? — Futunk ki eiejibe, nézzük .. . egyszercsak apánk: Hójj, Gyurka Józsi... !

Béjött, s úgy csodálkozott, hogy mi jól vagyunk; s úgy panaszkodott, hogy mit szenvedtek. Alig győzte elmesézni.

Aztán még ott ültünk tavaszig, s onnan Vaskútra kerültünk. Emlékszem, hogy még szántottuk a földet Vaskúton, s kukoricát ültettem az eke után, lehajolva, így bokronként. Aztán még megkapáltuk elsőbe, még másodikba is. S képzelje, ősszel onnat is eljöttünk. Tudja fene, egy elindult, s aztán jöttek mind. Ott nem volt erdő, az igaz, de én még mindig bánom, hogy eljöttünk Vaskútról.

Mikor megérkeztünk Kozárra, akkor ott a templom előtt a főtéren még nem volt a... szobor, vagy micsoda, csak diófák voltak, s gyep. Ahogy béjöttek a kocsik, ott megálltunk, néhányan bementek a tanácsra, de nem fogadták őket. Nagyon úgy volt, hogy ott alszunk a téren, de aztán jött a bizottság, s az egyiket vitték ebbe az utcába, a másikat amarra, amennyien voltunk. Az egyik házhoz bementünk mi is, de a fészer alatt aludtunk majdnem egy hétig. Úgy hogy az én öcsém a favágítón született meg. így igaz!

Az anya: Negyvenöt őszin kerültünk ide, s még nem is jutottunk be a házba, mert a sváb benne lakott. Aztán jött az óra, hogy kellett lenne szülnöm, s ott künn kénlódtam a favágón. Akkor az emberem panaszt tett, s úgy engedtek be egy szobába. Meg is született a fiam, akkor éjjen, mikor idejöttünk. Ezek itt sokkal irigyebbek voltak, mint a vaskútiak. Azok egészen mások voltak. Azt mondta ott az a házi asszony, ahol laktunk, hogy maradjunk. Nagyon jószívűek voltak ...

62