Dunatáj, 1979 (2. évfolyam, 1-3. szám)
1979 / 2. szám - Halász Péter: Moldovának sűrű vize
HALÁSZ PÉTER: Moldovának sűrű vize... Moldovának sűrű vize, Be sokat ittam belőle! Ittam s innom kell belőle, Me’ kételen vagyok véle. Le van az életem zárva Móduvának ládájába, Nincsen annak csíki zárja, Ha az Isten meg nem szánja. A Keleti-Kárpátokból kelet felé tartó patakok völgyeiben és a Szeret folyó két oldalán, Románia Moldva nevű tartományában, igen nagy területen szétszórva él a magyarság legkeletibb népcsoportja. Csodálatos balladáikról, meséikről, archaikus nyelvükről, értékes művelődéstörténeti hagyományukról egyre többet olvashatunk, s ha valaki nem sajnálja rá a fáradságot, a szakkönyvekből történelmüket is megismerheti.* Hétköznapjaikról, egyéni sorsukról azonban alig tudtunk valamit, még kevesebbet arról, hogy miként élték át a történelem egy-egy nagyobb zökkenőjét. Kik is volnának ezek a moldvai csángó magyarok? Mikor és hogyan kerültek oda, a történelmi Magyarország határain is túlra és miként éltek évszázadokon át? Még a tatárjárást megelőzően, tehát a XIII. század elején érkeztek az akkor Kunországhoz (Cumania) tartozó Moldvába magyar hittérítők, hogy a pogány kunokat megkereszteljék. 1227-ben Milkov városában a magyar herceg* A leginkább hozzáférhető irodalom: Beke György: Magunk keresése. Kriterion, Bukarest, 1972. — Domokos Pál Péter: Bartók Béla kapcsolata a moldvai csángómagyarokkal. Üj Tükör. 1979. 16. sz. — Domokos Pál Péter—Rajeczky Benjámin: Csángó népzene I—II. Akadémiai. 1961. — Domokos Pál Péter: „ ... édes Hazámnak akartam szolgálni...” Szt. István Társulat, Bp., 1979. — Hegedűs Lajos: Moldvai csángó népmesék és beszélgetések. Közoktatásügyi Kiadó, Bp., 1952. — Kallós Zoltán: Balladák könyve. Magyar Helikon, 1977. — Dr. Kos Károly: Csángó néprajzi vázlat (A Tájak, falvak, hagyományok c. kötetben.) Kriterion, Bukarest, 1976. — Laczkó István: A tizenhárom család (Az Emlékül hagyom... c. kötetben.) Gondolat, 1974. 53 (Gyimesvölgyi népdal — Kallós Zoltán gyűjtése)
