Dunatáj, 1979 (2. évfolyam, 1-3. szám)

1979 / 2. szám - Szabó Sándor: A nagy trilógia születése

volt és van, — bár nem lehetetlen, hogy ezek a Gilgalok az őskánaanita vallás kultikus színhelyei voltak. Azonban magam is fölfedeztem az Ótesta/nentumban olyan érdekes szövegeket, anielyek — minden jahvista cenzúra ellenére — egy ősi fézusvallásra mutatnak. Különösen nyilvánvaló a fézsuah könyvében és a Zsoltárokban. Van továbbá még egy gyanúm: az ősjabvizmus nem azonos a későbbivel, Mózes vallása elmerült egy későbbi kultuszban, fahve, a Tüzisten, elborította a fézusvallást, az önfeláldozó Isten vallását. Dehál ez igen messzire vezetne és én most nem akarok efféle problémákba merülni, miután félek, hogy fárasztalak vele, s talán nem is érdekel. De még egy megjegyzés a Józsuák-Jézus- Jehósuah név különös egyezéséhez: a fahve négy betűje JHVH és a fehósuahé JHSH igen különös módon egyezik, kivéve a V-S különbségét, de ez lehet formai tévedés is. fahveh megfejtését azonban bizonyára rossz helyen keresgélik, ha nem veszik figyelembe a ]HSH nevet. Sajna, értelmes theológussal nem találkoztam, akik benéztek hozzdm, tudatlanok, mint a tüskök.”

Akarattya, 1950. december 19.

„Regényemet nem forgatom föl fenekestül s nem is Csinnadratta (Dzsinaradzsazsázsa) miatt fogok hozzá újból, hanem mert kezdettől fogva elégedetlen voltam az első harmadával. Sok fecsegés, festői lafaty, lirizálás, leírás, s homály az eszmék elrendezésében. Több és komolyabb részt akarok szentelni a platonizmusnak is, így, amint van, sovány és általánosítható. Végezetül, Dujardin s az ő nyomán a magam kutatásai és anyaga szerint jobban bele akarom gyökereztetni a kereszténységet a múltba, az ősmúltba. Tin, persze, nem mondom, amit ö, hogy Jézus tisztára mithikus személy, s egy misztériumjáték hőse, hanem a mithoszt és a misztériumot mégis ki kell szélesítenem a Mózes-előtti időkig, s legalább a Földközi-tenger népeinek múltjáig. Ebben a munkában Jehósuah bon Nún, továbbá a fára szögezett kígyóhal, valamint a Dionysos-vallás a támasztékaim. Jól megnézve az Öszöv. írásokat, ordítanak belőlük az ilyen, erőszakkal kireakció- ZOtt tények, mint: Áron megölése és föláldozása Mózes által, a kígyóhalvallás híveinek lázadása a Jahvizmus ellen, a velük kötött kompromisszum s így tovább. Megint csak nem akarok részletezni. A fődolog az, hogy a mű első harmadát derekasan újra kell írnom, s a többit is tömörítenem, mélyítenem kell.

Akarattya, 1951. május 18.

„Mindezek birtokában hozzáfogtam a fúdás átdolgozásához, naponta öt-hat órát írok, s mire a javítással is végzek, olyan fáradt vagyok, mint egy malomkő. Elejétől végig újraírom az egész l10 oldalas művet. Ilyet még nem tettem. Most azonban meg vagyok elégedve, s majdan bátran adom a Te kezedbe is. Tömör, jó, kemény, jól megfogalmazott mű lesz, nincs benne elkenés, ájtat, érzelgősség, nagy képű bámulat, vagy henye édelgés. Mára 120 oldallal végeztem, s föltett szándékom, hogy augusztus elejére elkészülök az egésszel. Legjobb művem lesz, valóban méltó zárótétele az eleve nem is sejtett trilógiának, melynek két első ré-50