Dunatáj, 1979 (2. évfolyam, 1-3. szám)
1979 / 2. szám - Szabó Sándor: A nagy trilógia születése
SZABÓ SÁNDOR: A nagy trilógia születése Az akarattyai ház igen sok vendéget látott ezen a nyáron. A hivatalos, meg nem hivatalos „irodalmi” látogatók minduntalan barátokat, ismerősöket vagy éppen csak a Kodolányi-művek híveit találták a híressé vált tornácon, ahol a váratlan tavaszi olvadás óta Kodolányi egyre sűrűbben merült el csöndes délutánokon az idők messzeségébe. A nagy mítosz útján járt ilyenkor. A vízözönből kiemelkedő világ nagy lélegzetvételében Gilgamest kereste, a ködös emberi ősidőkben Mószét a nagy törvényhozót, és egyre gyakrabban viaskodott mozdulatlan, majdhogy merev arccal, szemmel az idők beteljesülésében Jehosuával, meg másrészével Jehudával. A már akkor legendássá duzzadt Kodolányi-levelezésekből tudtunk a nagy készülődésről, a háború után fakadt hatalmas mítoszfolyam szinte határtalan áradásáról. Az öreg baráthoz Várkonyi Nándorhoz a Mecsek aljára özönlő levelek szinte mámoros időkről árulkodnak. Balatonakarattya, 194g. augusztus 73. (Várkonyi Nándornak, Pécs) Gilgalmes nem készül a Bika-korszakra, illetve nem éreztetem előre, hogy készül, és szándékosan tettem így. Érdekes, mennyire rátapintottál arra a pontra, amin sokat gondolkodtam! Gilgámest azonban jónak láttam úgy ábrázolni, hogy terveit magában tartogatja és lépésről lépésre önti formába, mintegy együtt növelve a nép előtt saját uralmának mélyülésével. A Bika bejelentéséhez hasonlóan jár el egyéb ténykedéseiben is. Ez onnét van, hogy a népet gyámoltalan, oktalan bandának tekinti — s nem tudom, nincsen-e igaza. Egy helyütt maga mondja: lépésről lépésre valósítom meg a tervemet, hogy lépésről lépésre lássátok és értsétek meg. Eljárásának, sajnos, csúnya következményei is vannak, mert értvén tetteit, holmi alvilági Szörnyetegnek kezdik vélni és mondani. Erre azért van szükség, hogy a Gilgames-époszban lévő siralmakat, vádakat, panaszokat logikusan illeszt-44
