Dunatáj, 1979 (2. évfolyam, 1-3. szám)

1979 / 2. szám - Gál István: Szilasi Vilmos, Babits filozófus barátja

barátom, Husserl asszisztense Heidegger privát docens, aki már nagyon örül jövetelednek, s akiben neked is nagy örömöd lesz. Elsőrangú grecista.” (1922. június 12.)

A nyár folyamán megtörténik a németországi utazás, Babits Szilasiéknál megismerkedik Heidegerrel. A következő években Szilasi tájékoztatja Babitsot német filozófus barátja előremeneteléről, Freiburgból írja neki: „Most egész szeptemberben itt van Heidegger barátom fiaival, ő rendes tanár lett Marburgban. Natorp utóda.” (1923 október.) Szilasi ismételten fölhívja Babits figyelmét barátja tekintélyes tudományos pozícióhoz jutására: „A téli szemeszterből néhány hónapot Marburgban töltöttünk, ahol Heidegger rendes tanár lett.” (1924. május 12.)

Szilasi egyik leveléből Husserlékkal való családi jó viszonyukra derül fény: „Örültünk, amikor három nap múlva mehettünk Husserlékhez a hallstadti tóra.. . Husserléknál nagyon jó volt, csak nagyon rövid. Ellynek aranyos kisleánya van, szőke és kékszemű, nevetségesen hasonlít apjára. .. Rémesen sokáig kellett lent maradnunk, csak október végén jöttünk haza, nagyon boldogan, hogy kezdődik a nyugalmas időnk. Egy napja voltunk itthon, jött egy levél Heideggeréktöl, az asszony súlyos beteg, nincs cselédjük, nincs aki a gyerkeket ellássa, nagyon kérnek, jöjjek és segítsek nekik.. . Nagy dilemmában voltunk, menjek-e nem-e, a végén aztán elmentem és most örülök is, hogy ott voltam. Olyan jó érzés az, ha igazán segíthetek valahol és látom, hogy szükség van rám. A fiúk nagyot nőttek, egy év alatt, olyan drágák mind a ketten. Majdnem úgy szeretem őket, mintha az én gyermekeim volnának...” (1925. október 6.)

Amikor Heidegger fő műve megjelenik, Szilasi sürgősen értesíti Babitsot az eseményről, melynek felismeri jelentőségét: „A napokban jelent meg Heidegger barátunk, akit te is ismersz, könyve a Sein u. Zeit, — metafizikai dolgozat egész hasonló irányban és tendenciával, mint az én logikai vizsgálataim. A könyv véleményem szerint remekmű. Jelentőségében, formai szépségében és abban, hogy egy nemzedék problémáit és lelki szerkezetét kifejezi, azt hiszem méltó társa másik nagy barátomnak, Babits Mihálynak, regényével. Engedd meg, hogy e könyvet én ajándékozzam neked, mint a kapocs, amely ezt a két nagy eseményt öszszeköti kifejezésül a nagy örömnek, melyet nagy regényed szerez nekem.” (1927. augusztus 26.) Az eddigi adatok szerint Babits volt az első magyar író és gondolkodó, akihez Heidegger fő műve rögtön megjelenése után eljutott. Szilasi bízik benne, hogy a mű fölkelti a magyar költő érdeklődését: „Remélem sok örömed lesz benne, ha lesz időd rendszeresen tanulmányozni.” (1927. november 26.)

Babits az Alexander Bernát lányával, Révész Gézánéval küldött könyvajándékáról így számolt be Szilasinak: „Rámférne egypár kiszakadt, gondtalan nap — amilyeneket Feldafingban töltöttünk együtt, — ha másért nem, legalább, hogy ololvashassam azt a gyönyörűnek ígérkező könyvet, a Heidegger művét, amit olyan kedvesen elküldöttél. Eddig csak ízelítőül lapozhattam át, s a tartalmából úgy látom, hogy valóságos élmény lehet számomra, ha egyszer eljön az idő, amikor egészen át tudom adni magamat a gondolatok e világának. Kedves és váratlan ajándék. Igaz! tulajdonképpen nem is köszöntem meg a gyönyörű aján-41