Dunatáj, 1979 (2. évfolyam, 1-3. szám)
1979 / 2. szám - Csányi László: Ihlet és értelem
CSÁNYI LÁSZLÓ: Ihlet és értelem Egy elképzelt irodalomtörténet körvonalai Az irodalomtörténet kései hajtás: az artes liberales között nem szerepel, egyébként az ars is csak a megismerés folyamatára vonatkozott, s egyformán jelentette a tanuló szorgalmát és a mester buzgalmát. Trithemius műve, a Catalogus (i486), az irodalmi rendszerezés első villanása, általában gyűjti egybe a híres embereket, valamivel később Gessner a Catalogus omnium scriptorumban (1545) már az írókra szűkíti a kört, de az író fogalma még nagyon sokáig meghatározhatatlan. író egyszerűen az, aki ír, bármi kerüljön is ki keze alól, mert az írás ténye, műfaj és minőség nélkül is a szellemi teljesítmény jelentőségét sugallja. Mint irodalmunk első lajstromba foglalójánál, Czvittinger Dávidnál is, aki lexikonjában 269 írót sorakoztat fel, hogy „hazám híres íróit is megismertessem a nyilvánossággal”. A Specimen 1711-ben jelent meg, Bőd Péter Magyar Athenasa 1766-ban, s közben még Rotarides Mihály is — német mintára — elkezdte gyűjteni a magyar írók adatait, amit később Wallaszky Pál hasznosított Conspectus reipublicae litterariae-jában (1785), miután már,egy pesti piarista, Horányi Elek is kiadta a maga Memóriáját. Ezek az adatok szikár tényszerűségükben is éreztetik, hogy a szaporodó specimenek, memóriák mögött egy létező irodalmi érdeklődés lappang, mely szeretné megrajzolni az írott művek hegy- és vízrajzát, de egyelőre hiányzik a történeti felismerés, a tények egy bizonytalan irodalmi tudatot próbálnak megteremteni, melyben több a jámbor emlékezés, mint az irodalom folyamatának és egységének felismerése. „Arra a végre — írja Bőd Péter — intéztetett ez az írás, hogy a két hazában, Erdélyben és Magyar országban az előtt élt tudós embereket, kivált a kik valami világra bocsátott munkájok által emlékezeteket fenn hagyták, régi eltakartatott, megavult hamvokból megelevenítse és újonnan világra hozza”, de ez még nem irodalom, s legfőképp nem irodalomtörténet, s ennek gondolata is csak évtizedek múltán merül fel. „Még egy munkát kívánnék tőled, t. i. egy Magyar História liter áriát — írja Dessewffy József Kazinczynak (1817. dec. 27.) —, de nem német mintára készítve, hogy vagy tsupa ezer meg ezer bordákra szakasztott merő tsont alkotmány legyen, vagy véghetetlen hosszúságú pántlikás féreg, és mindent, a haszontalant és az unalmast és a csúnyái is magába foglalja, hanem filozófusi szép lélekkel írottat, hogy semmi, a mi 25
