Dunatáj, 1979 (2. évfolyam, 1-3. szám)

1979 / 2. szám - Szakály Ferenc: A Közép-Duna menti bortermelés fénykora

rémségi városok magyar lakossága — úgy tűnik: szinte egy emberként — az ország belsőbb részébe menekült (több szerémségi származású található pl. Buda 1526 és 1541 közti vezető rétegében), a szerb lakosság pedig részben a helyén maradt, részben pedig visszaköltözött ide Cserni Jován 1526—27-es délmagyarországi vállalkozásának bukása után. Noha a szultán török katonaságot és lakosságot is telepített a vidékre, martalócaik a portyázó hadviseléshez jól értő szerbek közül kerültek ki.

Bár a törökök pl. Kamonc elfoglalása után azzal juttatták kifejezésre megvetésüket a Mohamed próféta által eltiltott borfogyasztás iránt, hogy ott állítólag 7000 hordó bort elfolyattak, a Szerémség bortermelése, ha vissza is esett, nem szűnt meg a török uralom alatt sem. A török apparátus is csakhamar ráeszmélt, hogy célszerűbb a bortermelést megadóztatni, semmint az ízletes nedűt, amelynek élvezetére nem egy igazhitű is csakhamar rákapott, elpocsékolni. Az itt áthaladó császári diplomaták és más utazók, ha észrevették is a szőlőművelés visszaesését, végig a XVI. században jeles borokról és kiterjedt bortermelésről adnak számot leírásaikban.

Sőt, jó ideig fennmaradt a szerémi bor egészen kiemelkedő minőségének emléke, híre-neve is. Csakis ezzel magyarázható, hogy az akkor németalföldi császári helytartóként működő Habsburg Mária, II. Lajos király özvegye, még az 1550-es évek legelején is innen kívánt bort magának. (Ezúttal sikertelenül, mert 1551-ben a törökök, a hadiállapot miatt, eltiltották a szerémi bor kivitelét.) S ugyanerre, hogy Zrínyi Miklós dunántúli főkapitány még az 1560-as években is rá-rákényszerítette a Dráva menti hajósokat, hogy a szerémségi Karomba hajózzanak, s onnan neki bort fuvarozzanak.

A szerémi bor, csemegeként, eljuthatott még a távoli Németalföldre is, a forgalmazására vonatkozó adatok teljes hiánya azonban egyértelműen bizonyítani látszik, hogy az a török foglalástól (1526-tól) kezdve tömegáruként lényegében eltűnt a magyarországi piac árucikkei közül. Ez annál is furcsább, mert tapasztalataink szerint a török hódítás másutt egyáltalán nem törte meg az erőszakkal három részre szakított Magyarország gazdasági egységét, s a törökök, financiális megfontolásokból és szükségből, néhány kivételtől eltekintve, egyáltalán nem akadályozták a hódoltsági árucikkek kivitelét. így a szerémi bor északi forgalmazásának megszűnése sem magyarázható egyszerűen a török berendezkedéssel. A tény azonban attól, hogy egyelőre nem leljük magyarázatát, tény marad.

* * *

Oláh Miklós tanúságtételével kezdtük, azzal is folytatjuk. A jeles humanista leírásából kihüvelyezhető, hogy a szerémi mellett még két borfajta került bele az országon belüli távolsági borkereskedelem vérkeringésébe: a baranyai és a somogyi. Nemcsak azért, mert a magyar borfajták összegező felsorolásában — ami, mint említettük, egyben rangsor is — e két vidék bora követi a szerémit, hanem azért is, mert előadása szerint a pesti piacon is e három forgott, sőt, a somogyi bornak Székesfehérvárott külön elosztópiaca is lehetett. Oláh szavalj