Dunatáj, 1978 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1978 / 1. szám - Pálkovács Jenő: Paksi riport

A végállomás megszűnt. Az építkezés kezdetén ugyan volt arról szó, hogy elviszik a vaspályát Fadd irányában és ott Tolna-Mözs állomáson csatlakoznak a Bátaszék—sárbogárdi vonalba. A végállomást csak áthelyezték, Paks alá. A község déli oldalán van az új személypályaudvar, szomszédságában lesz a Volántelep. Az állomás peronja — utasfogadója kész. Naponta kétszer halad el a vadonatúj felvételi épület előtt a motoros vonat, viszi a telepre az építőanyagot, s este hozza ki az üres vagonokat.

Paks végállomás eltolódott déli irányba, tehát nem a község elején, Budapestről jövet — hanem a végén van a személypályaudvar.

*

Augusztus 20-án a paksi járási pártbizottság, az aratási munkák befejezése után, a járás tizennyolc termelőszövetkezetéből, tizennyolc kiváló dolgozót fogadott, s vitt el az erőműépítéshez.

Annak rendje és módja szerint indulás előtt a jébén megitták a kávét, a stampedli pálinkát, és irány a nagy munka. Péter György a „küldöttség” egyik tagja, jelenleg mérlegkezelő raktáros és üzemanyagkiadó, tizenöt évig ült traktoron. Amikor estére kelve fáradtan leült a csapat „tárgyalni” az erőműről, csak mosolygott az olyan — másutt hallott — kérdéseken, hogy igaz-e, hogy Gerjenben az összes pince megtelik vízzel, mert az erőmű felduzzasztja a Dunát. Péter György televízióban látott atomerőművet. Most, jó parasztemberhez méltón, kézzel foghatta a „portékát”. Amikor paroláztak, s elköszöntek az építőktől ennyit mondott:

— Kár, nagy kár, hogy nem vagyok részese ennek a munkának; s hogy hasznát fiaink, unokáink élvezik, az kiváltképpen örömömre szolgál — legalább nekik jobb, könnyebb lesz. Az erőmű feldobja Paksot, meg a környékét is. Ránk is fér.

78