Dunatáj, 1978 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1978 / 1. szám - Fejes István: Györköny 1977 őszén
— Miért ne lenne? Ez nem téma már. Nem úgy mint 1940-ben, amikor az első volt. Titokban esküdött meg a fiatal pár. — Tehát megszűnt a nemzetiség, beolvadt? A közintézmények kétnyelvű felirata csak kirakat? — Szó sincs róla! Sőt! Jobban él a hagyomány, mint bármikor azelőtt. Már persze nem mind. Mert a szép pincézések, amikor a pék délután friss kiflit vitt a hátikosárban a pincesorra, a hangulatos borozgatások a gombos hcrfli mellett már megszűntek. Legfeljebb az öregek járnak ki minden nap a borházba, hogy a vacsorához bevigyék maguknak az egy üveg borukat. De a többi, az maradt. Például: az iskolában minden gyerek tanul németül. Még a magyar anyanyelvűek is. Nekik nem kötelező ugyan, de a szülők így döntöttek. Az óvodában nemzetiségi óvónőképzőt végzett pedagógusunk van. A batyusbált sváb szokás szerint sramlizenével tartjuk. Este 7—8 órakor a falu közepén, az utcán játszik a zenekar, aztán bent folytatjuk reggelig. A lakodalom sem úgy megy, mint a szomszéd községekben. Pénteken este kezdődik a porovet, a segítők lakomája a kichemol, aztán szombaton ebéd, vacsora, éjfélkor friss fasírozott, vasárnap délben a fiatal pár szolgálja ki a vendégeket, ezzel köszönik meg, hogy megtisztelték őket és eljöttek az esküvőjükre. Az ételek egy-kettő kivételével olyanok, mint bármelyik környékbeli faluban. A filcli azonban más. Az különlegesség. A tyúk tölteléke. Csupa hús és tojás, külön megsütve. Nem volt még itt olyan valamire való ínyenc, aki a receptjét e! ne vitte volna magával. Most — ha minden sikerül — újra lesz kórus is. Ott lesz mód a régi dalok felelevenítésére, megőrzésére. Aztán hiába próbálgatjuk, nem kerül elő más semmi, ami arra utalna, hogy Györköny nemzetiségi község. Minden megy a maga útján, mint bárhol. Nem számítják a külön figyelmet érdemlő dolgok közé, hogy ott, ahol vezetőséget választanak, három tagból kettő német ajkú legyen, hiszen az itt éppen úgy természetes, mint az, hogy a nők és a fiatalok is képviseletet kapjanak. Ami pedig természetes, arra nem érdemes a szót vesztegetni. Hogy van pénzük az embereknek? Természetes, hiszen dolgoznak érte. Hogy amikor a háztájiból szállítják a hízómarhát, akkor 7—800 ezer forint üti a gazdák markát? Természetes, hiszen jó ára van a jószágnak. Hogy messze földön híresek az állatszeretetükről? Természetes, hiszen az apjuktól így látták. Hogy itt, ahol tizenöt éve még minden portán volt zsúp- és nádfedél, már mutatóban is alig akad, hogy a pincesori borházak tetejét — amire igencsak alkalmatos a nádtető, nincs aki újra rakja? Természetes, hiszen nem lenne annyi munkája egy ilyen embernek, amiből megélhetne. Hogy a községben 11 kilométer járda van? Természetes, hiszen ki szeret sarat dagasztani? Hogy közel száz gépkocsi van a faluban? Természetes, hiszen utazni kell és jó. Hogy a község lakóinak közel 21 millió forintja van takarékban? Természetes, hiszen dolgos nép a györkönyi, akár német, akár magyar az anyanyelve. 71
