Dunatáj, 1978 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1978 / 1. szám - Fejes István: Györköny 1977 őszén

FEJES ISTVÁN:

Györköny 1977 őszén

Györkönyt a világgal összekötő keskeny aszfaltút Nagydorog közepéig tart. Onnét aztán jobbra is, balra is lehet menni. Valahogy így lehetett ez jó öt és fél évszázaddal ezelőtt is, amikor a német rendszámú benzinparipák helyett lóháton járt az idegen errefelé — félholdas, lófarkas zászló alatt.

Az egyik csapat — úgy 1520 körül — valahogy mégis megtalálta a negyven lakóházat számláló Györköny városát, s az akkori „divat” szerint felperzselte. Alapos munkájukra jellemző, hogy 1715-ig nem is mozdult az élet.

Meszlényi János gróf kísérelte meg újra a városalapítást. Félsikerrel. Mert város ugyan nem lehetett már Györkönyből, de gazdag falu igen.

Nemigen lehetne azt ma már kibogozni, hogy miért éppen úgy sikerült, de a községi krónika igazmondó szavai szerint tény: nyolc német és nyolc magyar család érkezett először Győr és Sopron környékéről egy pappal. Ám a lelkész rövidesen Sárszentlőrincre költözött és vele ment hét magyar család. Tíz év múlva újabb családok jöttek a szinte fészket formázó lágy dombok oltalmában újjáéledő faluba. Így lett a magyar föld kellős közepén egy német sziget.

A jobb élet reménye hozta őket, meg az akkor szokásostól kisebb adó és a házföld, amin mégiscsak a maga gazdája lehetett a szegény ember. Ki így, ki úgy, de mindenki megtalálta a számítását. Öten-hatan a földbirtokosságig is eljutottak — egy-két dűlő őrzi a nevüket, — mások jóval kevesebbre, de a falu jómódú volt. Igaz, embertelenül nagy munka volt az ára. Az eredendően szorgalmas nép önmagát nem kímélve újabb és újabb célokért sanyargatta testét, lelkét. Az állatnak cseréptetőt, magának nádat rakott a házra. Nappal szüretelt, éjjel préselt. Egy hónapig is megtartott. De megérte. Az osztrák kereskedők jól fizettek a borért. Olyan jól, hogy a györkönyi gazdák már-már Paks, Pusztahencse és Nagydorog határát is megvásárolták. Az ijedt szomszédok elöljáróságai törvényt is hoztak: más falubeli (értsük jól: györkönyi) nem vásárolhat tőlük földet.

És jött a két világégés. Az emberek itt is megmérettek és voltak, akik könynyűnek találtattak. A nagy zűrzavarban nem volt nehéz „ügyet” csinálni abból is, aminek semmi köze sem volt hozzá. Volt aki önként ment el, volt akinek menni kellett. A helyükre újak érkeztek. Jó szándékkal, vagy csupán számításból, ma már senki nem kutatja.

68