Dunatáj, 1978 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1978 / 1. szám - Kisasszondy Éva: Bezerédj István példája
lakosság túlnyomó többsége mezőgazdasággal foglalkozott. Az ilyen társadalmi munkamegosztás következtében a mezőgazdasági árunak nem volt belső piaca. Az utak korszerűtlenek voltak, a kereskedelmet szállítási nehézségek akadályozták. A vám- és adórendszerben a Habsburgok elnyomó gazdaságpolitikája nyilvánult meg. Az árutermelő középnemcsség a saját bőrén tapasztalta mindezeket, neki volt elsődleges érdeke ezen változtatni. A történelmi hagyományokra viszszatekintő függetlenségi követeléseket, a rendi sérclmi politikát a gazdasági és társadalmi kérdéseket megoldó programjavaslatok váltják fel. A 30-as évektől új tartalmú hazafiság jelenik meg, amely már nem a régi dicsőségen mereng, hanem a jelent bírálja, és a jövőt építő cselekvést tartja ideálnak. Ez a cselekvő hazafiság egészült ki az európai liberalizmus jelszavaival, a szabadsággal, egyenlőséggel, testvériséggel. Ezek pedig olyan politikai követelések voltak, amelyek magukba foglalták a születési előjogok eltörlését, az egyén teljes szabadságát, a feudális társadalom kötöttségeinek megszüntetését. Akik ezeket az elveket össze tudták ötvözni, és ezért következetesen cselekedtek, a kor legjelesebbjei közé emelkedtek. A legszentebb célért, Magyarország felvirágoztatásáért dolgozott Bezerédj István is. Egy ember életének alakulására döntő befolyással van a családi környezet, neveltetés, baráti kör, olvasmányélmények, és a körülmények, amelyek közé pályája során jut. Bezerédj a dunántúli katolikus nemesifjak tipikus útján indult, de körülményei hatására ezen túlemelkedve kora legjobbjai közé került. 1796. október 28-án született Szerdahelyen. Édesapja id. Bezerédj István táblabíró, Sopron vármegye főszolgabírója, szerdahelyi birtokos. Hazaszerető, kötelességtudó vármegyei tisztviselő, szorgalmas gazda, egyenes gondolkodású, szókimondó ember, aki mindent megtett gyermekei neveltetése érdekében. Édesanyja felsőbüki Nagy Erzsébet, akinek testvére felsőbüki Nagy Pál, a jobbágykérdés megoldását sürgetők egyik vezére. Bezerédj tanulmányait Szerdahelyen kezdte, majd a soproni főgimnáziumban folytatta. Igen korán érezte: élete egyik fő célja, hogy jó hazafi legyen. 1810. december 30-án a következőket írta édesapjának: „Hát én, kát az egek oly jó nemzővel áldottak meg, ki sem költséget, sem más valamiét én reám nem kíméli, ki engemet minden lehetségesre taníttat, hogy valaha jó ember és hazafi lehessek, mit míveljek?” A jogi akadémiát, a politikai pályára készülő nemesifjak előiskoláját Pozsonyban végezte. Elsősorban a honi tárgyakat szerette, különösen a történelmet. Kedvenc tárgya volt még a filozófia, és már ekkor olvasta Diderot, d’Alambert, Holbach, Helvetius munkáit, és így töltekezett a francia felvilágosodás eszméivel. Latinul, németül és franciául tanult. Nagy hatással volt rá a kor kiváló büntetőjogásza, Szlemenics humanista életszemlélete. Tanulmányait 1815 augusztusában fejezte be. Először Sopron vármegyében, majd Veszprémben, végül Pesten joggyakornokoskodott. Családi birtokai miatt került Tolna vármegyébe 1818-ban. A Bezerédjek ősi földjei Sopron, Zala és Győr megyékben voltak. Tolnában nagyanyai ágon, Gindly Zsófia révén jutott birtokhoz a család. Bezerédj a vármegyénél is azonnal hivatalt vállalt, 1818. február 26-án iktatták be, mint tiszteletbeli esküdtet. Ebből az alkalomból írta szüleinek: szeretné, ha a „hazának sok jót, sok haszont” szerezhetne. Májusban már becsületbeli aljegyzővé lépett elő, decemberben pedig valóságos aljegyzővé választották. Teljes hévvel kapcsolódik be a vármegyei politikai életbe. 61
