Dunatáj, 1978 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1978 / 1. szám - Újvári Lajos: Vilma néni, a tudós asszony
* Elég az, bogy mikor hazamentünk onnét a bn!csűrül, hát édesanyám beszélte ott nanyámnak, — Prezsmer Péternének —, hogy na mit mondott az a mondóasszony. Így igaz! — aszonta, hogy apám perben hótt meg, perelték Hárombavast, Hegyeshavast a három községtől; Szépvíz. Szent-Miklós, és Borzsovától. Perelték aszonta s közben apám meghótt. Uramisten! Mert az azelőttiek azt tartották, hogy aki perben hal meg, akármilyen imádkozó s akármilyen tisztalelkű legyen es, ha pereskedés közben hal meg, akkor a lelke a Gyehennára száll s a levegőben szálló büntetése reám szállott. Aszonta nanyám, mikor ez a leánka megszületett; akkor hát az átok erre a leánkára szállott. Azt mondták édesanyámék, hogy mikor keresztelni vittek vöt olyan szép szemeim vótak, mint a lenvirág, olyan szép kékek. S mikor hazahoztak, hát mind a két szemem bé van dagadva, hogy egyik sem látszott. Ök azt hitték, hogy nem jól somolygattak el s a hűlés rekedt belém s attól kaptam én azt. S tíz egész hétig folyt a méreg belőle. S elhordoztak Kolozsvárra, mert akkor még itt a közelben orvos nem vöt sehol. S egy német orvos megvizsgált s azt mondta; nem szabad hejza nyúlni, jobb ha az marad. Nem esmerték meg, hogy virág-é vaj hályog?! Mikor tizenhat éves lesz a lányka, hojzák hejzám s megoperálom. S mikor tizenhat éves lettem, hát akkor elvittek Brassóba, akkor már ott es vöt szemorvos. Aszonta jobb ha marad, mert nem annyicska vastag hályog, hogy megbírja a nyúzást. S azóta es vüselem csúfságomra! Hát nagy az Isten!...” Mint általában a kicsinyek, Vilma néni is gond nélkül élte gyermekkorát. Kevés emléket őrzött meg abból az időből. Ám amint süldőlánnyá cseperedett s a legények is kezdték észrevenni, nem parancsolt sokáig szüzességet magának ... „ ... az a Torna János vót. Akit én most mondok, azt Mári János Vaszinak hílták. Lóvészi legényke vót. Én vótam tizenöt esztendős s ő vót huszonöt akkor. No hát úgy vót, hogy menjek el hejzá! Istenem milyen es a fiatal! Oda jött hejzám vizitába s ott beszélgetett no, mint érteszü legény s én rágyók bé a sutuba. Mert ennek előttek vótak olyan kürtök, s olyan nagy fűtök, kemence s fűtő mellette, s két fáin szógája vót édesapámnak s azokkal ott játszadoztam egész álló éjjel. De éjjel valamikor egy kicsidég elszenderedtem, s reggel kérdett édesanyám; Te Virmal, nem hagytad-é te ott Vasgi bá’t az éjjel? Hogy hattam vóna édesanyám?! Egész éjjel mellette vótam..., igen de én egész éjjel ott játszódtam a szógákkal ... (huncut nevetgéléssel örvend most is, hogy édesanyját sikerült becsapnia) Fickós legénkék voltak bizon Isten!, s ő szegény érteszü legény vót, huszonöt éves mán s ... szerettem vóna ügyes, mert nem vót éppen csúf formájú s aztán erős, igen nagy-nagy gazdák vótak. De aztán édesanyámék mégsem engedték meg, hogy elmenjek hejza. Azt mondták; érteszü legény s ki tudja milyen rossz lesz hejzám. De aztán elég fiatalt s szépet es kaptam vót, de mégse tanáltam vót el, mert erősen részeges vót az Isten Boldogítsa! Igen, de tudja-é Lajos bácsi miért tanáltam vót én részegesre? Azért mert egy nálinkvaló emberecske, csordapásztora vót a karcfalvi községnek s a karcfalvi postamester fia arra kérte, hogy szerejzen neki egy olyan csángó leányt, aki nagy nemzetből való es, jó nemzetből való es, köztük fajtalan életű sohutt nem vót, se tolvaj, se zsivány, se ilyesmi! S akkor éngem szerezett vót Berszán Istám. Edesapámiknak komájik vót s erősen jó emberek es vótak. A legény járogatni es kezdett hejzám guzsalyosba. Szép, erős, nagy, még magiknál es magosabb vót s úgy hitték Szabó Pistika. Mint egy 51
