Dunatáj, 1978 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1978 / 3. szám - Egy öreg kovács mondja. Lejegyezte: Szilágyi Miklós
cl, aki tudott ráverni, de nem szakember vót. Aztán mindig több kuncsaft, mindig több kuncsaft érkezett. Először egy segédet, utána két segédet tudtam alkalmazni. „ROSSZ BOGNÁRMUNKÁT HIÁBA VASAL BE JÓL A KOVÁCS” I A kovács és a bognár nagyon egymásra van utalva. Annyira, hogy hiába csinál jó munkát a bognár, ha nem jól vasalja be a kovács, akkor nincs értelme a jó munkájának. De fordítva is ugyanez a helyzet: rossz bognármunkát hiába vasal be jól a kovács, akkor sincs tartása. Nálunk az vót, hogy az öcsém is nagyon jó szakmunkás vót, és nagyon sokat adott az anyagra, a száraz, jó minőségű anyagra. A kovácsszakmában nagyon fontos, hogy a bognármunka száraz legyen, mert ha akkor szárad össze a kocsi, amikor már meg van vasalva, akkor vége a munkának. De ha száraz fából készíti a bognár a munkát — a kocsit — és azt jól megvasaljuk, az aztán örök. 1938-ban beállít hozzám két öreg, vagyis egy házaspár. — Kérem, Gauser kovácsot keresem. — Én vagyok — mondom. — Szeretnénk egy új kocsit csináltatni! — Hát, mi nem foglalkozunk új kocsival, annyi a javítani való munkánk, hogy új kocsival nem foglalkozunk. — Pedig, hát, azért jöttünk, mert hallottuk, hogy van .. . Gauser testvérek, kocsigyártók . . . Elmondták, hogy a Gauser testvérek nekik készítettek egy kocsit, és még mindig van belőle. Pedig az nagyon régen vót! Régen lehetett, mert édesapám 14-be vonult be katonának, ez meg 38-ba vót... Egy sárszentmiklósi házaspár vót ez. Hát, ha már ennyire ragaszkodik hozzá, megpróbáljuk valahogy — gondoltam. Átmentünk az öcsémhez, aki ugyanevvel fogadott benőnket, hogy neki nincs ideje. Beszámoltam neki, hogy a mi apánk csinálta ennek a bácsinak a kocsit, és még mindig van belőle. Most megint azért gyütt, mert az nagyon jó vót. Hát, akkor megpróbáljuk! Hogy mennyibe kerül, nem is alkudtak. Elkezdtük csinálni. Kellett pár hónap, mire elkészült. Avval bíztak meg bennünket: festessük is be, és ha kész lesz, akkor jönnek érte. Én aztán mondtam: azt már nem! A festék mindent eltakar... Jöjjenek, és nézzék meg a munkát előbb, csak azután kezdődhet a festés. Amikor készen vót, írtunk nekik. Jöttek is érte hatan: sógor, koma, jóbarát, a kocsit megkritizálni. A végén azt mondja az öreg bácsi: — Hát Gauser urak, gondoltam, hogy jó kocsit kapok, de hogy ennyire jót, arra nem számítottam! Ez nekem egy olyan elégtétel vót, hogy jobban esett, mintha nem tudom mennyi borravalót adott vóna. Utána való évben arra jártam, elmentem hozzá. 79
