Dunatáj, 1978 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1978 / 3. szám - M. Fazekas Tiborc: András falvi keresztnevek vallomása
és települési modellnek, röviden a névhagyományozódásnak. A bejegyzett adatok tüzetesebb vizsgálatakor rögtön feltűnik, bogy bizonyos nevek szabályosan, generációnként jelennek meg, családonként I—i alkalommal. A zártsággal együtt járó hagyományőrzés az adatok másik pólusán, a ritkábban előforduló személynevek bemutatásánál is szembeötlő. A bukovinai falvak, és ezen belül Andrásfalva névadási szokásaira is jellemző olyan egyedi keresztnevek előfordulása, melyek más magyar lakosságú településnél szinte fel sem bukkannak. Állításom igazolásaként említem meg a Pius, Éliás, Júda, Damián, Medárd, Pankrácius, Achátius, Benjámin, Kozma, Libóriusz, Tóbiás, Vitályos, Xavér férfi-, és a Balbina, Zenóbia, Emerencia, Apollónia, Regina, Bibiánna, Virgília, Philoménia, Ludovika, Szabina, Ruth, Irmeldis, Szidónia, Agrippina, Isméria, Leokádia, Porcilia női neveket, melyek viselése bizony nem csekély gondot jelentene társas érintkezései során egy ma élő embernek. A felsorolás után pedig ismételten hangsúlyoznom kell, hogy az idézett nevek nem kivételként fordulnak elő Andrásfalva keresztnévanyagában. A névanyag-vizsgálatok egyik célja a nyelvi „divatok”, névadási szokásváltozások vizsgálata. Az andrásfalvi tényanyag erre nem nyújt valódi lehetőséget: a váratlanul előbukkanó újabb nevek általában nem váltak „felkapottá”, gyakran használttá. Mi több, a változásokkal szemben a hagyományok fennmaradása és fenntartása olyan erővel érvényesült, hogy a feldolgozott névanyagból rögtön kiszűrhetőek azok a nevek, melyeket más anyanyelvű, más falvakból származó családok a szükség kényszerének engedve az andrásfalvi anyakönyvekbe jegyeztettek be. Az így kiragadott nevek egyúttal a település és lakói kapcsolatainak felderítéséhez is hozzájárulhatnak. Ismét csupán a példa kedvéért említem meg a Hildegárd, Friderika, Herman, Maximilián, Reinhold, Herta, Engelhardt, Herbert, Irmengrida, Ingeborg neveket, amelyek német, az Olga, Cirill, Melchior, Broniszláva, Dregonica, Leonin, Kazimira, Vladimir neveket, amelyek többféle szláv kapcsolatra utalhatnak. Noha az itt felsorolt adatanyag az olvasó jóindulatú türelmének mértékében nem mutathatta meg a névadási szokások teljes keresztmetszetét, mégis remélem, hogy néhány, a névanyag szerkezetét illető megállapításra azért kellő alapnak bizonyulhat. E megállapítások röviden a következők: A) A bukovinai Andrásfalva, és a környékbeli volt magyar települések névanyaga a leggyakrabban előforduló nevek arányait szemügyre véve azt bizonyítja, hogy e falvak lakói megőriztek egy olyan, még Bukovinába településük előtt kialakult névadási hagyományrendszert, melyet több mint kétszáz esztendőn keresztül (az utóbbi évtizedek drasztikus változásaitól eltekintve) sajátjukként tartottak fenn, pejoratív színezetű változások nélkül. B) A kitelepülés előtti időkből öröklött névadási rendszer meglehetősen kisszámú variációt biztosító rendszerére szinte kényszerből épült ki a falvak jellegzetes „harmadik-név rendszere”, a ragadványnevek, csúfnevek készlete. C) Az öröklött és hagyományozódó névadás rendje mellett, feltehetően a környezet változtató hatásai ellen, védekezésül, s a változtató szándék erőszakosságával arányban alakították ki saját névadási rendszerüket, mely 67
