Dunatáj, 1978 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1978 / 3. szám - Horváth Béla: Két bukovinai székely népballada

A balladát mind Vargyas Lajos monográfiája, mind a Magyar Népballadák kötete az új stílusú ponyvatörténetek közé sorolja. A szüzsé az újkori históriás énekek jegyeit tartalmazza: szerelmi hűtlenség, öngyilkosság. A XIX. század végi históriás énekek formai elemeivel rokon a hely és idő pontos megjelölése is. A kezdő formulának az a funkciója, hogy a történet egyediségét igazolja, hiszen a hallgató közösség az esemény hitelességét akkor látja bizonyítottnak, ha konkretizálhatja. Az általunk közölt balladai történetről adatközlőink azt bizonygatták, hogy az esemény Andrásfalván történt, noha a történet hősét majd minden változatban ugyanazzal a névvel illetik, s ez eleve kérdésessé teszi az esemény egyszeriségét.

Az Andrásfalvához kapcsolódás egyben arra is rámutat, hogy a ponyvatörténet folklorizálódása már elkezdődött, de nem fejeződött be. Nem alakult át a helyi sajátosságoknak megfelelően, holott ez az igény, mint tendencia, megfigyelhető. Összevetve a máshelyütt közölt változatokat az általunk gyűjtöttel, egyetlen lényeges különbségre figyelhetünk fel. Azokban szerepel a hűtlenség oka: a szerelmi rivális Cserép Zsuzsi. A balladának ez a részlete azonban mind szerkesztésében, mind szövegezésében szervetlennek, a ballada egyágú cselekményvezetésétől idegennek tűnik. Változatunk csak a konfliktust részletezi, az összecsapásra, átokra összpontosít. Az előzményeket töredékesen, az elbeszélő részből tudjuk meg. A népszokást ábrázoló jelenet: -— az információszerzés a kútnál — pontos lélekrajzot is ad, a lelkiállapot azonban nem a szereplő megnyilatkozásából közvetve, hanem az elbeszélő szavaiból derül ki. Ebben a versszakban jól megfigyelhető az újabb balladák egyik sajátossága: a rím zökkenése is mutatja, hogy jóllehet logikusan következik a két sor egymás után, a második sor már elveszett, helyét (az értelmi megfelelés miatt) a következő vette át. Annál is inkább átvehette, mert a ballada szerkesztési és előadási módjából jól ismert az ismétlés, tehát az elfelejtett sort „saját eszközzel” korrigálta az előadó (illetve a közösség). Ki kell még emelnünk az átok-motívumot. Ez a történetnek a legtömörebb, gondolati megformálásában a legszebb része. Ősi motívumot rejt magában, az „áldásadást” :

— No ha így van, add ide a kezedet,

Hogy kívánjak boldog házaséletet.

A kézfogás, a közvetlen érintkezés, mint az átok átvitelének módja, mágikus felfogásból eredeztethető. A számmisztikával (9 év, 33 hónap) felerősített átok a klasszikus irodalomból is ismert, ősi gondolkodásmódra mutat. A legsúlyosabb átok és legsúlyosabb bűnhődés a lélek örök bolyongása:

Sem ég, sem föld ne vegyen be magába,

Vessen ki a sír halmod oldalára!

A ráolvasó formulák tömörségével és mágikus erejével fogalmazott átok kiemelkedik a ballada szövegéből. Jól megfigyelhető e motívum kapcsán is az újabb balladák alakulásának a tendenciája. A folklórizálódás foyamatában egyes részek, amelyeket a közösség nem érez odaillőnek, elmaradnak, mások, mert eset-62